1 Corinthians 7
1 Amiről pedig irtatok nekem: Jó az.embernek, ha asszonnyal nem érintkezik;
2 a paráználkodás elkerülése végett azonban minden férfinak legyen meg a felesége, és minden nőnek a férje.
3 A férj adja meg feleségének, amivel tartozik, hasonlókép a feleség a férjnek.
4 Az asszony nem rendelkezik a maga teste fölött, hanem a férfi. Hasonlóképen nem rendelkezik a férfi sem a maga teste fölött, hanem az asszony.
5 Ne vonakodjatok egymástól, hacsak közös akarattal nem egy időre, hogy imádsággal foglalkozzatok; azután térjetek arra ismét vissza, hogy a sátán ne kisértsen benneteket megtartóztatlanságtok miatt.
6 Ezt azonban engedelem-képen és nem parancsképen mondom.
7 Mert azt szeretném, ha mind úgy volnátok, mint én magam; dehát mindenkinek meg van a maga adománya Istentől, egyiknek ez, másiknak amaz.
8 A nemházasoknak és özvegyeknek pedig azt mondom, hogy jó nekik, ha úgy maradnak, amint én is.
9 Ha pedig meg nem tartóztatják magokat, lépjenek házasságra. Mert jobb házasságra lépni, mint égni.
10 Azoknak pedig, kik házasságot kötöttek, nem én parancsolom, hanem az Úr, hogy a feleség el ne váljon férjétől;
11 Ha elvált, maradjon férj nélkül, vagy béküljön ki férjével. A férfi se bocsássa el feleségét.
12 A többieknek pedig én mondom, nem az Úr: Ha valamely testvérnek hitetlen felesége van, és ez kész vele meglakni, el ne bocsássa őt.
13 És ha valamely hivő nőnek hitetlen férje van, és ez kész vele együtt lakni, el ne hagyja férjét;
14 mert a hitetlen férfi meg van szentelve a hivő feleség által, és a hitetlen feleség meg van szentelve a hivő férfi által; mert különben gyermekeitek tisztátalanok volnának, igy pedig szentek.
15 Ha pedig a hitetlen elválik, váljon el; mert ez esetben a testvér vagy nővér nincs lekötve; Isten ugyanis békeségre hívott bennünket.
16 Mert honnét tudod, asszony, hogy írem mentheted-e meg férjedet? Vagy honnét tudod férfi, hogy nem mentheted-e meg feleségedet?
17 Egyébként amint az Úr kinek-kinek adta, amire az Isten kit-kit hívott, aszerint éljen amint ezt minden hitközségben tanitom.
18 Ha valaki mint körülmetélt hivatott meg, ne akarjon körülmetéletlen lenni. Ha valaki mint körülmetéletlen hivatott meg, ne metéltesse magát körül.
19 A körülmetélés nem ér semmit, és a körülmetéletlenség sem ér semmit, hanem az Isten parancsolatainak megtartása.
20 Kiki maradjon meg abban a hivatásban, amelyre hivatott.
21 Ha mint szolga hivattál, ne törődj vele; de ha szabaddá lehetsz, annál inkább fordítsd hasznodra.
22 Mert aki az Úrban mint szolga lett meghíva, az Urnak szabadosa, s hasonlóképen ki mint szabad lett meghíva, szolgája Krisztusnak.
23 Váltságdíjon vagytok megváltva, ne legyetek az emberek szolgáivá!
24 Ki mire hivatva van, testvérek, maradjon abban az Istennél,
25 A szüzekre nézve nincs parancsom az Úrtól, tanácsot azonban adok, mint aki irgalmasságot nyertem az Úrtól, hogy hű legyek.
26 Azt tartom tehát jónak a fönnforgó szükség miatt, hogy jó az embernek, úgy lenni.
27 Ha feleséghez vagy kötve, ne keress elválást; ha szabad vagy a feleségtől, ne keress feleséget.
28 Ha azonban feleséget vettél, nem vetkeztél. És ha a szűz férjhez ment, nem vetkezett; ám az ilyeneket gyötörni fogja a test. Én pedig kíméllek titeket.
29 Azt mondom tehát, testvérek: Az idő rövid; hátra van, hogy akiknek feleségük van, úgy legyenek, mintha nem volna;
30 és akik sírnak, mintha nem sirnának; és akik örülnek, mintha nem örülnének; és akik vesznek, mintha semmijök sem volna;
31 és akik élnek e világgal, mintha nem élnének; mert e világnak alakja elmúlik.
32 Azt szeretném pedig, hogy gond nélkül lennétek. Aki nőtlen, annak arra van gondja, ami az Úré, hogyan tessék Istennek.
33 Aki pedig megnősült, arról gondoskodik, ami a világé, hogyan tessék nejének, és meg van osztva.
34 És a férjnélküli asszony és szűz arra gondol, ami az Úré, hogy szent legyen testben és lélekben. Aki pedig férjnél van, arra gondol, ami a világé, hogyan tessék férjének.
35 Ezt azonban a ti javatokra mondom, nem azért, hogy tőrbe ejtselek benneteket, hanem a végre, ami tisztességes és lehetővé teszi, hogy akadály nélkül könyörögjetek az Úrhoz.
36 Ha pedig valaki szégyennek tartja, hogy az ő leánya korát meghaladta, és meg kell lenni, tegyen amit akar, nem vetkezik, ha férjhez adja.
37 Aki ellenben nem szükségből, hanem szabad akaratból, szivében erősen elszánta magát, és lelkében jónak látja szüzleányát megtartani, jól teszi.
38 Tehát aki leányát férjhez adja az is jól cselekszik; de aki nem adja, jobban cselekszik.
39 A nő kötve vari a törvényhez, ameddig férje él; ha pedig férje meghal, fölszabadult, férjhez mehet, akihez akar, de csak az Úrban.
40 Boldogabb lesz azonban, ha az én tanácsom szerint úgy marad; hiszem ugyanis, hogy bennem is az Isten lelke lakik.