1 Corinthians 5
1 Általában paráznaságról hallani közöttetek, és pedig olyan paráznaságról, amilyenről még a pogányok között sem, hogy tudnillik valaki atyjának feleségével éljen.
2 És ti még felfuvalkodtok, ahelyett hogy szomorkodnátok és azon volnátok, hogy kizárassék körötökből, aki ezt a dolgot cselekedte.
3 Én testben ugyan távol, de lélekben jelen lévén, már megítéltem, mintha ott volnék, azt, ki igy cselekedett:
4 A mi Urunk Jézus Krisztus nevében egyesülvén ti és az én lelkem Urunk Jézus hatalmával,
5 adassák át az ilyen ember a sátánnak, a testnek vesztére, hogy a lélek megmeneküljön a mi Urunk Jézus Krisztusnak napján.
6 Nem helyes a ti dicsekvéstek! Nem tudjátok-e, hogy egy kevés kovász az egész tésztát megsavanyitja?
7 Tisztítsátok ki a régi kovászt, hogy új tészta legyetek, amint hogy kovásztalanok vagytok. Mert a mi húsvéti bárányunk, Krisztus, föláldoztatott.
8 Ünnepeljünk tehát nem a régi kovásszal, sem a rosszaságnak és gonoszságnak kovászával, hanem az őszinteségnek és igazságnak kovásztalan kenyerével.
9 Írtam nektek levelemben: Ne érintkezzetek a paráznákkal.
10 Nem egyáltalán e világ paráznáival, vagy fösvényeivel, vagy kincsvágyóival vagy a bálványok szolgáival; mert különben ki kellene e világból mennetek.
11 Hanem azt irtam nektek, hogy ne érintkezzetek azzal, ha valaki, aki magát testvérnek nevezi, parázna, vagy fösvény, vagy bálványozó, vagy átkozódó, vagy iszákos, vagy kapzsi; - az ilyennel ne is étkezzetek együtt.
12 Mert mi közöm nekem azok fölött ítélkezni, kik kivül vannak? Nemde azok fölött ítélkeztek, akik belül vannak?
13 Mert azokat, akik kivül vannak, Isten itéli meg. Távolitsátok el a rosszat magatok közül!