1 Corinthians 2
1 Én is, mikor hozzátok jöttem, testvérek, nem léptem fel magasröptű beszéddel vagy bölcsességgel, hogy nektek a Krisztusról szóló bizonyságot hirdessem;
2 mert nem akartam közöttetek egyébről tudni,: mint csak a Jézus Krisztusról, és pedig a megfeszítettről.
3 És én gyengeségben és félelemben és nagy rettegésben voltam nálatok;
4 és az én beszédem és predikálásom nem emberi bölcsességnek rábeszélő ékesszólásában állott, hanem a léleknek és erőnek megmutatásában;
5 hogy a ti hitetek ne emberek bölcsességén, hanem Isten erején alapuljon.
6 Beszélünk azonban bölcsességről a tökéletesek között; de nem ennek a világnak, sem e világ nagyjainak bölcsességéről, kik elmúlnak,
7 hanem beszélünk Istennek titkos, elrejtett bölcsességéről, melyet Isten világ kezdetétől elrendelt a mi dicsőségünkre,
8 melyet a világ nagyjai közül senki meg nem értett, mert ha megértették volna, a dicsőség Urát soha meg nem feszítették volna.
9 Hanem amint irva van, hogy: Szem nem látta, sem fül nem hallotta, sem emberi szívbe föl nem hatott, amit Isten azoknak készített, kik őt szeretik;
10 nekünk azonban kijelentette Isten az ő Lelke által, mert a Lélek mindent átkutat, még az Isten mélységes titkait is.
11 Mert ki az az ember, aki tudná, mi lakik az emberben, hacsak nem a lélek, mely benne él? Így azt sem ismeri senki, ami Istené, hanem csak az Isten Lelke.
12 Mi pedig nem e világ lelkét nyertük, hanem azt a Lelket, mely Istentől van, hogy megtudjuk, mit adott nekünk az Isten.
13 És erről is beszélünk, nem emberi bölcsesség betanult szavaival, hanem a Lélek tanítása szerint, a lelkieket lelkiekkel magyarázva.
14 Az érzéki ember ónban nem fogja föl, ami az Isten lelkétől származik, mert az balgaság neki és nem képes megérteni, mivel azt lelkiképpen kell megítélni.
15 A lelki ember ellenben mindent megítél, de őt senki sem ítéli meg:
16 Mert ki fogta föl az Úr értelmét, hogy őt oktassa? - Mi azonban Krisztus értelmével bírunk.