1 Corinthians 15
1 Tudtotokra adom pedig nektek, testvérek, az evangéliumot, melyet nektek hirdettem, melyet el is fogadtatok, melyben állhatatosak is vagytok,
2 amely által üdvözültök is, ha amint hirdettem nektek, megtartjátok; hacsak hiába nem hittetek.
3 Mert mindenekelőtt azt adtam elétek, amit én is úgy vettem át, hogy tudnillik Krisztus meghalt a mi bűneinkért, az Írások szerint,
4 és hogy eltemettetett, és hogy harmadnapon feltámadt az Írások szerint,
5 és hogy megjelent Kéfásnak és azután a tizenegynek.
6 Azután megjelent több mint ötszáz testvérnek egyszerre, kik közül sokan még most is élnek, némelyek pedig elhunytak.
7 Azután megjelent Jakabnak, később az összes apostoloknak.
8 Legutoljára pedig valamennyi között megjelent nekem is, mintegy idétlennek.
9 Én ugyanis a legutolsó vagyok az apostolok között, ki nem érdemlem meg, hogy apostolnak nevezzenek, mert üldöztem az Isten egyházát.
10 De Isten kegyelméből vagyok, ami vagyok, és az ő kegyelme nem volt bennem meddő, hanem többet munkálkodtam valamennyinél, azonban nem én, hanem az Isten kegyelme énvelem.
11 Ám akár én, akár ők, így hirdetjük és igy hittétek.
12 Ha pedig Krisztusról azt hirdetjük, hogy feltámadott halottaiból, hogyan mondhatják némelyek közöttetek, hogy nincs feltámadás?
13 Hiszen ha holtak feltámadása nincsen, akkor Krisztus sem támadott fel.
14 Ha pedig Krisztus fel nem támadott, akkor hiábavaló a mi predikálásunk, hiábavaló a ti hitetek is.
15 Sőt akkor hamis tanuknak bizonyulunk Isten ellen, mivel azt bizonyítottuk Istennel szemben, hogy feltámasztotta Krisztust, akit pedig nem támasztott fel, ha a halottak fel nem támadnak.
16 Mert ha a halottak fel nem támadnak, Krisztus sem támadott fel.
17 Ha pedig Krisztus fel nem támadott, hiábavaló a ti hitetek, mert még mindig bűneitekben vagytok.
18 Következésképen azok is elvesztek, akik Krisztusban haltak meg.
19 Ha csak ez életben reménykedünk Krisztusban, nyomorultabbak vagyunk minden embernél.
20 Ámde Krisztus feltámadott halottaiból, mint az elhunytak első zsengéje.
21 Már pedig amint a halál egy ember által következett be, úgy történik a feltámadás is egy ember által.
22 És amint Ádámban mindnyájan meghalnak, úgy fognak Krisztusban mindnyájan életre kelni.
23 És pedig kiki a maga rendjében. Az első zsenge Krisztus, utána azok, akik Krisztuséi, kik hittek az ő eljövetelében.
24 Azután vége - mikor (tudnillik) az országot átadta az Istennek és az Atyának, mikor megszüntetett minden felsőbbséget, hatalmat és erőt.
25 Uralkodnia kell azonban, mig minden ellenségét lábai alá nem teszi.
26 A legutolsó ellenség pedig, amely elpusztul, a halál lesz, mert: Mindent az ő lábai alá vetett. Mikor pedig azt mondja, hogy:
27 Minden neki van alávetve, kétségtelenül azon kivül, aki neki mindent alávetett.
28 Mikor pedig majd minden alája lesz vetve, akkor maga a Fiú is aláveti magát annak, aki neki mindent alávetett, hogy Isten legyen mindenben minden.
29 Különben mitévők lesznek azok, akik megkeresztelkednek a holtakért, ha a halottak egyáltalán fel nem támadnak? Minek is keresztelkednek meg értők?
30 Miért tesszük ki mi is magunkat veszélyeknek minden órában?
31 Minden nap meghalok a ti dicsőségtekért, testvérek, mely nekem a mi Urunk Jézus Krisztusban van.
32 Ha (emberi mód szerint) Efezusban vadállatokkal viaskodtam, mi hasznom belőle, ha a holtak fel nem támadnak? Akkor együnk és igyunk, mert holnap meghalunk!
33 Félre ne vezettessétek magatokat: Gonosz beszédek megrontják a jó erkölcsöket.
34 Ébredjetek fel igazak és ne vetkezzetek; mert némelyek nem ismerik az Istent: a ti megszégyenitéstekre mondom ezt.
35 De tán azt mondja valaki: Hogyan támadnak fel a halottak, és minő testben fognak megjelenni?
36 Esztelen! Amit te elvetsz, nem éled fel, hacsak előbb meg nem hal.
37 És amit elvetsz, nem a jövendő testet veted el, hanem a puszta magot, például búzából, vagy más egyébből.
38 Isten pedig olyan testet ad neki, amilyent akar, és mindenféle magnak külön testet.
39 Nem minden test ugyanaz a test, hanem más az embereké, más az állatoké, más a madaraké, más végre a halaké.
40 Vannak égi testek és vannak földi testek; de más az égiek dicsősége és más a földieké.
41 Más a napnak fénye, más a holdnak fénye, és más a csillagok fénye. Mert egyik csillag különbözik fényességre a másiktól.
42 Így (lesz) a halottak feltámadása is. Enyészetben vettetik el, enyészhetlenségben támad fel.
43 Gyarlóságban vettetik el, dicsőségben támad fel; erőtlenségben vettetik el, erőben támad fel.
44 Állati test vettetik el, szellemi test támad fel. Ha van állati test, van szellemi is, miként írva van:
45 Lön az első ember, Ádám, élő lélekké, az utolsó Ádám pedig elevenítő lélekké.
46 De nem a szellemi test az első, hanem az állati, azután a szellemi.
47 Az első ember földből lévén, földi; a második a mennyből (származván), mennyei.
48 Amilyen a földi, olyanok a földiek is; és amilyen a mennyei, olyanok, a mennyeiek is.
49 Amint tehát viseltük a földinek képét, viseljük a mennyeinek képét is.
50 Én pedig azt mondom, testvérek, hogy a test és vér nem jut az Isten országának birtokába; sem az enyészet az enyészhetlenségnek birtokába.
51 Íme, titkot mondok nektek: Mindnyájan feltámadunk ugyan, de nem mindnyájan változunk át.
52 Hirtelen, egy szempillantás alatt, a végső trombitaszóra, mert szól a trombita és a holtak feltámadnak rothadatlanul, és mi elváltozunk.
53 Mert e rothadandó testnek rothadatlanságba kell öltöznie, és e halandó testnek halhatatlanságba kell öltöznie.
54 Mikor pedig ez a halandó (test) halhatatlanságba öltözik, akkor teljesedik a mondás, mely irva van: Elnyelte a halált a győzelem.
55 Hol van, halál, a te győzelmed? Hol van, halál, a te fullánkod?
56 A halál fullánkja ugyanis a bűn; a bűn hatalma pedig a törvény.
57 De legyen hála Istennek, ki nekünk győzödelmet adott a mi Urunk Jézus Krisztus által!
58 Azért, szeretett testvéreim l legyetek állhatatosak és rendithetlenek, buzgólkodva mindegyre az Úr dolgában, tudván, hogy a ti munkátok az Úrban nem hiábavaló.