1 Corinthians 14
1 Gyakoroljátok a szeretetet, buzgólkodjatok a lelkiekért, méginkább pedig, hogy jövendöljetek.
2 Mert aki valamely nyelven beszél, nem emberekhez beszél, hanem Istenhez, mert senki sem érti, mivel a Lélek által titkokat beszél.
3 Aki ellenben jövendöl, embereknek beszél, azoknak épülésére, intésére és vigasztalására.
4 Aki valamely nyelven beszél, önmagának szolgál épülésére, aki pedig jövendöl, Isten egyházának szolgál épülésére.
5 Szeretném ugyan, hogy mindannyian nyelveken beszélnétek, de még inkább, hogy jövendölnétek. Mert aki jövendöl, nagyobb, mint aki nyelveken beszél, hacsak talán meg nem magyarázza, hogy a hitközségnek épülésére váljék.
6 Mert hát mit használok nektek, testvérek, ha hozzátok megyek és nyelveken beszélek, hacsak nem szólok hozzátok vagy kinyilatkoztatásból, vagy tudományból, vagy jövendölésből, vagy tanításból?
7 Lám az élettelen hangszeren is, legyen az fuvola, vagy citera, ha külömbséget nem tesznek a hangban, hogyan lehessen megérteni, hogy mit fújnak, vagy citerálnak rajta?
8 És ha a trombita bizonytalan hangot ad, ki fog készülni a csatára?
9 Úgy ti is, ha a nyelvvel magyarán nem beszéltek, hogyan fogják megérteni, mit mondotok? A levegőbe fogtok beszélni.
10 Lám milyen sokféle nyelv van a világon, és egy sincs hang nélkül.
11 Ha tehát nem tudom a hang jelentését, annak, akivel beszélek, idegennyelvü leszek; és aki velem beszél, nekem lesz. idegennyelvü.
12 így ti is, miután lelki ajándékokra törekedtek, azon legyetek, hogy azokban az egyház épülésére bővelkedjetek.
13 Aki tehát valamely nyelven beszél, imádkozzék, hogy meg is magyarázhassa.
14 Mert ha valamely nyelven imádkozom, a lelkem imádkozik, de az elmémnek nincs belőle haszna.
15 Mi lesz tehát? Imádkozom lélekkel, de imádkozom elmémmel is; énekelek lélekkel, de énekelek elmémmel is.
16 Különben ha (csak) lélekben áldod Istent, hogyan mondja rá áldó imádra az Áment, aki a nyelvben járatlan? Hiszen nem tudja, mit mondasz.
17 Te ugyan szép könyörgést mondhatsz, de a másik nem épül rajta.
18 Hálát adok az én Istenemnek, hogy mindnyájatok nyelvén beszélek.
19 De gyülekezetben inkább mondok öt szót értelmemmel, hogy másokat is oktassak, mintsem tízezer szót idegen nyelven.
20 Testvérek! ne legyetek gyermekek értelemre nézve, hanem a gonoszságban legyetek kisdedek, értelem dolgában pedig legyetek tökéletesek.
21 A törvényben írva van: Más nyelveken és más ajkakkal szólok majd e néphez, és úgy sem hallgatnak rám, úgymond az Úr.
22 A nyelvek tehát jelül szolgálnak, nem a hívőknek, hanem a hitetleneknek; a jövendölések pedig nem a hitetleneknek, hanem a hívőknek.
23 Ha tehát az egész hitközség egybegyűl, és mindannyian nyelveken beszélnek, s bemennek tudatlanok vagy hitetlenek is: nem fogiák-e azt mondani, hogy elment az eszetek?
24 De ha valamennyien jövendölnek, és bemegy valamely hitetlen vagy tudatlan, mindannyian meggyőzik, mindannyian megcáfolják őt:
25 megnyilatkoznak szivének titkai, s így leborulva arcára, imádja Istent és megvallja, -hogy csakugyan Isten van bennetek.
26 Mi tehát a teendő, testvérek? Mikor egy-begyültök, mindegyiknek van egy-egy zsoltára, tanitani-, kijelenteni-, mondani-, magyaráznivalója: - történjék minden épülésre!
27 Ha valaki (idegen) nyelven szól, ketten vagy legfölebb hárman beszéljenek egymás után, egy pedig magyarázza meg.
28 Ha pedig nincs aki magyarázzon, hallgasson az illető, a gyülekezetben, s önmagával és Istennel beszéljen.
29 A jövendölök szintén ketten vagy hárman beszéljenek, a többiek pedig bírálják meg.
30 Ha pedig egy másik, aki ott ül, kinyilatkoztatásban részesül, az előbbi hallgasson el.
31 Mert egymás, után valamennyien jövendölhettek, hogy mindannyian tanuljanak, és mindannyian buzditassanak.
32 És a prófétalelkek prófétáknak vannak alávetve.
33 Mert Isten nem az egyenetlenség Istene, hanem a békeségé, amint ezt a szenteknek minden gyülekezetében is tanitom.
34 A nők a gyülekezetekben hallgassanak, mert nekik nem szabad beszélni, hanem legyenek engedelmesek, miként a törvény is mondja.
35 Ha pedig akarnak valamit tanulni, kérdezzék meg otthon a férjeiket. Mert nem illik az asszonyhoz, hogy a gyülekezetben beszéljen.
36 Vajjon tőletek származott-e az Isten igéje, vagy csak egyedül hozzátok jutott el?
37 Ha valaki magát prófétának, vagy lelki embernek tartja, tudja meg, hogy amit nektek irok, az az Urnak parancsolata.
38 Aki pedig ezt el nem ismeri, az nem fog elismertetni.
39 Azért, testvérek, igyekezzetek jövendölni, és a nyelveken való szólást ne tiltsátok!
40 Történjék azonban minden illedelmesen és rendben.