Titus 1
1 Pál, Istennek szolgája, Jézus Krisztusnak apostola, az Isten választottainak hite szerint és a kegyességnek megfelelő igazság ismerete szerint,
2 az örökélet reménységében, amelyet örök idők előtt megígért az igazmondó Isten,
3 a maga idejében pedig kijelentett a reám bízott igehirdetés által, a mi megtartó Istenünk parancsolatából,
4 Titusnak, a közös hit szerint való édes fiamnak: Kegyelem és békesség az Atya Istentől, és a Krisztus Jézustól, a mi Megváltónktól.
5 Azért hagytalak Krétában, hogy a félbehagyott dolgokat hozd rendbe, és állíts városonként presbitereket, amint meghagytam neked,
6 a feddhetetlen, egyfeleségű férfiak közül, akiknek hívő és nem kicsapongással vádolt, vagy engedetlen gyermekei vannak.
7 Mert szükséges, hogy a püspök, mint Isten sáfára, feddhetetlen legyen; nem elbizakodott, nem haragos, nem borissza, nem verekedő, nem rút nyereségre vágyó,
8 hanem meggondolt, jóakaratú, igazságos, kegyes, fegyelmezett,
9 aki ragaszkodik a mi tanításunk szerint az igaz beszédhez, hogy az egészséges tanítással inthesse is, meg is győzhesse az ellentmondókat.
10 Mert sok az engedetlen, fecsegő és ámító, különösen a zsidóságból valók közül,
11 akiket el kell hallgattatni; az ilyenek egész családokat feldúlnak, és rút nyereségért hamis tanításokat hirdetnek.
12 Azt mondta valaki közülük az ő saját prófétájuk: „A krétaiak mind hazugok, gonosz vadak, rest hasak.\
13 Ez a bizonyság igaz. Ezért fedd őket kímélet nélkül, hogy egészségesek legyenek a hitben,
14 ne törődjenek zsidó mesékkel és az igazságtól elfordult emberek parancsaival.
15 Minden tiszta a tisztáknak, de a megfertőzötteknek és a hitetleneknek semmi sem tiszta; beszennyeződött azoknak mind az elméjük, mind a lelkiismeretük.
16 Vallják, hogy Istent isménk, de cselekedeteikkel tagadják; utálatosak és engedetlenek lévén minden jó cselekedetre alkalmatlanok.