Romans 4
1 Mit mondunk tehát Ábrahámról, a mi test szerinti atyánkról?
2 Ha Ábrahám cselekedetekből igazult meg, van mivel dicsekednie, de nem az Isten előtt.
3 Mert mit mond az írás? Hitt pedig Ábrahám az Istennek és ez számíttatott be neki igazságul.
4 Annak pedig, aki megszolgál érte, a jutalmat tartozásként számítják be, s nem kegyelemből.
5 Ellenben aki nem szolgál meg érte, hanem hisz abban, aki az istentelent megigazítja, annak hite számíttatik be igazságnak.
6 Amint Dávid is boldognak mondja azt az embert akinek az Isten cselekedetek nélkül számít be igazságot: [Zsolt 32,1-2]
7 Boldogok, akiknek gonoszságaik meg vannak bocsátva és bűneik el vannak fedezve,
8 boldog ember az, akinek az Úr nem számít be bűnt.
9 Vajon ez a boldognak mondás csak a körülmetéltnek szól-e, vagy a körülmetéletlennek is? Mert azt mondjuk: Ábrahámnak a hit számíttatott be igazságul.
10 Hogyan számíttatott be tehát? Körülmetélt vagy körülmetéletlen állapotában? Nem körülmetélt, hanem körülmetéletlen állapotában.
11 Éppen azért nyerte a körülmetélkedés jegyét, mint a körülmetéletlenség állapotában tanúsított hite által való megigazulása pecsétjét, hogy atyja legyen mindazoknak, akik körülmetéletlen létükre hisznek és ez a hit nekik igazságul beszámíttatik,
12 hogy atyja legyen azoknak a zsidóknak is, akik nemcsak körülmetélkednek, hanem hitük által követik is a mi atyánknak, Ábrahámnak az ő körülmetéletlenségében tanúsított hite nyomdokait.
13 Mert az az ígéret, hogy örökölni fogja a világot, nem a törvény által adatott Ábrahámnak, vagy az ő magvának, hanem a hit igazsága által (a hitbeli megigazulás által).
14 Mert ha csak azok az örökösök, akik a törvényből valók, akkor semmivé lett a hit és hiábavalóvá az ígéret.
15 A törvény ott, ahol van, haragot szül, ahol pedig nincs törvény, ott törvényszegés sincs.
16 Azért hitből, hogy kegyelemből legyen; hogy szilárd legyen az ígéret minden magzatnak, nem csupán a törvényből valónak, hanem az Ábrahám hitéből valónak is. Ő mindnyájunknak atyja.
17 Amint meg van írva: sok nép atyjává tettelek téged, annak az Istennek színe előtt, akiben hitt, és aki a holtakat megeleveníti és a nem lévőket létrehívja.
18 Ábrahám pedig reménység ellenére reménykedve hitte, hogy sok nép atyjává lesz, aszerint, amint megmondatott: Ilyen sok lesz a te magod.
19 És hitében meg nem gyengült, mikor az ő már elhalt testére gondolt, hiszen már mintegy száz esztendős volt, vagy a Sára elhalt méhére;
20 nem kételkedett az Isten ígéretében hitetlenül, hanem még erősödött a hitben, dicsőséget adott az Istennek és
21 lelke mélyéig meg volt győződve arról, hogy amit ő ígért, meg is cselekedheti.
22 Ezért számíttatott be neki igazságul.
23 De nemcsak ó érette íratott meg, hogy igazságul számíttatott be neki,
24 hanem érettünk is. akiknek majd beszámíttatik, hogy hiszünk abban, aki feltámasztotta a mi Urunkat, a Jézust a halottak közül.
25 Őt az Isten halálra adta a bűneinkért és feltámasztotta megigazulásunkért.