1Ezután más angyalt láttam leszállani a mennyből, akinek olyan nagy hatalma volt, hogy dicsősége beragyogta a földet.
2Ez teljes erejéből így kiáltott: Elesett, elesett a nagy Babilon, és az ördögök lakóhelyévé lett, minden tisztátalan lélek tömlöcévé és minden tisztátalan undok madár börtönévé.
3Mert parázna dühének borából ivott minden nemzet, és a föld királyai vele paráználkodtak, és a föld kereskedői az ő esztelen fényűzéséből gazdagodtak meg.
4Azután az égből más szózatot hallottam, amely ezt mondta: Fussatok ki belőle én népem, hogy ne legyetek részesek az ő bűneiben, és ne érének a reá váró csapások titeket is,
5mert az ó bűnei az égig tornyosultak, és megemlékezett az Isten az ő gonoszságairól.
6Fizessetek neki úgy, amint ó fizetett nektek; cselekedeteit kettőzzétek meg rajta, amely pohárból ő itatott titeket, abból kétannyit adjatok neki.
7Amennyire dicsőítette mását és dobzódott, annyi kínnal és gyásszal fizessetek neki; mert ezt mondta az ő szívében: úgy ülök, mint egy királynő, és nem vagyok özvegy, és nem látok gyászt soha.
8Ezért megjönnek majd egy napon őreá a csapások: a döghalál, a gyász és az éhínség, és tűzzel égetik meg; mert erős Úr az Isten, aki megítéli őt.
9És a föld királyai, akik vele paráználkodtak és dobzódtak, siratják őt, és jajgatnak felette, mikor az ő égésének füstjét látják.
10Kínjaitól való féltükben távolról megállanak, és így jajveszékelnek: Jaj, jaj, te nagy város. Babilon, te hatalmas város, hogy egy óra alatt jött el a te kárhoztatásod!
11És a föld kereskedői is sírnak és jajgatnak felette, mert többé senki sem veszi meg az ő áruikat:
12Arany- és ezüst-, drágakő-és gyöngy-, patyolat- és bíbor-selyem-\és skarlát árukat és mindenféle citromfát, és mindenféle elefántcsont tárgyat, a legdrágább fából, ércből, vasból, márványból készült mindenféle edényt,
13és fahéjat és fűszereket, és füstölőszereket és kenőcsöket, és tömjént és bort, és olajat és lisztlángot, és gabonát és barmokat, és juhokat és lovakat, és kocsikat és rabszolgák testét és lelkét.
14És az a gyümölcs, amelyre lelked vágyott, eltűnt előled; és minden pompád és kincsed elveszett, és soha többé meg nem találod.
15A kalmárok, akik meggazdagodtak belőle, az ó kínjától való félelmük miatt messze állanak és jajveszékelve siratják:
16Jaj, jaj, a nagy város, amely patyolatba, bíborba és skarlátba öltözött, arannyal, drágakővel és gyönggyel ékesen, hogy elpusztult egy óra alatt annyi gazdagság
17És minden hajókormányos és parti révész, és az evezősök és mindazok, akik a tengeren kereskednek, távol állottak,
18és kiáltották, mikor látták égésének füstjét és így siratták: Hol van párja ennek a nagy városnak?
19És port hintettek fejükre, sírtak és jajgattak, és ezt kiáltották, jaj, jaj, ez a nagy város, amelynek kincseiből minden hajótulajdonos meggazdagodott - hogy elpusztult egy óra alatt!
20Ujjongj felette te menny és ti szentek, apostolok és próféták, mert Isten érettetek állt bosszút rajta!
21És egy erős angyal felemelt egy malomkőhöz hasonló nagy követ, és a tengerbe dobta és ezt mondta: Egy hajítással így vettetik majd el Babilon, ama nagy város és nyoma is elvész.
22És hárfások, zenészek, fuvolások és trombitások zenéje többé nem hallatszik benne, és semmiféle mesterember nem található többé benne, és ma-lomzúgás nem hallatszik többé benne.
23Lámpás fénye sem világít többé benned; vőlegény és menyasszony hangja sem hallatszik többé benned, a te kereskedőid voltak a föld urai, és boszorkányságod babonázta meg mind a népeket.
24Próféták és szentek vére ömlött ki ott, és mindazoké, akiket (az igazságért) megöltek a földön.