1Kora reggel sürgős határozatot hoztak a papi fejedelmek a vénekkel, az írástudókkal és az egész tanáccsal, és megkötöztetve Jézust elvitték, és átadták Pilátusnak.
2Pilátus megkérdezte tőle: Te vagy-e a zsidók királya? Ő pedig így felelt neki: Te mondod,.
3És a papi fejedelmek hevesen vádolták őt.
4Pilátus pedig ismét megkérdezte tőle: Semmit sem felelsz? Látod, mennyi vádat emelnek ellened?
5Jézus azonban többé semmit sem felelt Pilátus nagy csodálkozására.
6Ünnepeken pedig egy foglyot szokott szabadon bocsátani nekik, akit éppen óhajtottak.
7Volt ott egy Barabbás nevű ember; ezt azokkal a lázadókkal fogták el, akik a zendülés alkalmával gyilkoltak.
8És a sokaság, felvonulva, kezdte Pilátust arra kérni, amit máskor is megtett nekik.
9Pilátus pedig így felelt nekik: Akarjátok-e, hogy elbocsássam nektek a zsidók királyát?
10Tudta ugyanis, hogy a papi fejedelmek irigységből adtak őt kézre.
11A papi fejedelmek azonban felbujtogatták a sokaságot, hogy inkább a Barabbás szabadon bocsátását kérjék.
12Ekkor Pilátus ismét megszólalt, és azt kérdezte: Mit tegyek tehát azzal, akit ti a zsidók királyának neveztek?
13És azok ismét kiáltották: Feszítsd meg!
14Pilátus pedig így szólt nekik: De hát mi rosszat cselekedett? Ám azok csak annál jobban kiáltották: Feszítsd meg!
15Pilátus, minthogy eleget akart tenni a sokaságnak, elbocsátotta nekik Barabbást. Jézust pedig megkorbácsoltatta és kiszolgáltatta, hogy megfeszítsék.
16A katonák elvitték őt a palota belsejébe, - a várba - és összehívták az egész csapatot.
17És bíborba öltöztették, fejére tövisből font koszorút tettek,
18majd elkezdték őt csúfondárosan köszönteni: Üdvözlégy zsidók királya!
19Közben náddal verték a fejét, leköpdösték és térdhajtással hódoltak előtte.
20Miután így megcsúfolták, lehúzták róla a bíborruhát, és a maga ruháiba Öltöztették. Ezután kivezették, hogy megfeszítsék.
21És kényszerítettek egy mellettük elmenő embert, bizonyos cirénei Simont, aki a mezőről jött, Sándor és Rufus atyját, hogy vigye az ő keresztjét.
22Így vitték őt a Golgota nevű helyre, ami megmagyarázva annyi, mint Koponyahely.
23És mirhás bort adtak neki inni, de nem fogadta el. [Zsolt 69,22]
24És megfeszítették őt. Megosztoztak ruháin, sorsvetéssel döntötték el, ki mit kapjon. [Zsolt 22,19]
25Három óra volt, amikor megfeszítették.
26Elítélésének oka így volt felírva: EZ A ZSIDÓK KIRÁLYA
27Két rablót is megfeszítettek vele, egyiket jobb, másikat balkeze felől.
28így teljesedett be az írás, amely ezt mondja: És a bűnösök közé számláltatott.
29Az arra menők pedig káromolták őt, fejüket hajtogatva ezt mondogatták: Ej, te, aki lerontod a templomot, és harmadnapra felépíted, [Zsolt 22 8-109,25]
30szabadítsd meg magadat és szállj le a keresztről!
31Hasonlóképpen csúfolták őt egymás közt a papi fejedelmek is az írástudókkal együtt, és azt mondták: Másokat megtartott; magát nem képes meg-
32A Krisztus, az Izrael királya, szálljon le most a keresztről, hogy lássuk és higgyünk. Akiket vele feszítettek meg, azok is szidalmazták Őt.
33Hat órakor sötétség támadt az egész földön, kilenc óráig.
34És kilenc órakor Jézus hangosan így kiáltott: Eloi, Eloi, Láma Sábáktáni! Ami lefordítva annyi, mint: Én Istenem, én Istenem, miért hagytál el engem? [Zsolt 22,2]
35Amikor az ott állók közül némelyek ezt hallották, így szóltak: Íme Illést hívja.
36Egy ember pedig odafutott, megtöltött egy szivacsot ecettel, és azt nádszálra tűzve, inni adott neki és ezt mondta: Hagyjátok, lássuk, vajon eljön-e Illés, hogy levegye őt?
37Jézus pedig hangos kiáltással kilehelte lelkét.
38És a templom kárpitja felülről az aljáig kettéhasadt.
39Mikor pedig a vele szemben álló százados látta, hogy ekként lehelte ki lelkét, így szólt: Bizony, ez az ember igazán Isten Fia volt!
40De voltak ott asszonyok is, akik távolról nézték: köztük a magdalai Mária és Mária, a kis Jakab és József anyja, és Salóme.
41Ezek még Galileában követték őt és szolgáltak neki. És még sok más asszony, akik vele mentek fel Jeruzsálembe.
42Éppen alkonyodott, s mivel már az ünnepre való előkészülés napja volt, vagyis a szombatra virradó este:
43Eljött arimátiai József, tekintélyes tanácstag, aki maga is várta az Isten országát. Ez bátor elhatározással bement Pilátushoz, és elkérte Jézus testét.
44Pilátus pedig csodálkozott, hogy már meghalt, és miután magához hívatta a századost, megkérdezte tőle, hogy régen halt-e meg?
45Mikor ezt a századostól megtudta, odaajándékozta a tetemét Józsefnek.
46Ez gyolcsot vásárolt, levette a keresztről, belegöngyölte a gyolcsba, és elhelyezte egy kősziklába vágott sírboltba, és követ hengerített a sírbolt szájára.
47A magdalai Mária és Mária, József anyja, nézték, hogy hová helyezik.