1Atyámfiai, ne legyetek sokan tanítók, hiszen tudjátok, hogy mi, tanítók, szigorúbb ítélet alá esünk.
2Mindnyájan sokképpen vetkezünk; ha valaki beszédben nem vetkezik, az majdnem tökéletes ember; meg tudja zabolázni az egész testét.
3Ha a lovak szájába zablát vetünk, hogy engedelmeskednek nekünk, egész testükben irányíthatjuk.
4Íme a hajók is, bármily nagyok, és bármily erős szelek hajtják, igen kicsiny kormány-rudakkal oda irányíthatók, ahová a kormányos akarja.
5így a nyelv is kicsiny tag, de nagy dolgokkal dicsekedik. Lám, milyen kis tűz mily nagy erdőt felgyújt!
6A nyelv is tűz. A nyelv a gonoszság egész világa tagjaink sózott, megszeplősíti az egész testet. Maga lángba borul a gyehenna füzétől, és lángba borítja egész életünket.
7Mert minden természet: vadállatoké, madaraké, csúszó-mászóké és tengeri állatoké megszelídíthető, és már meg is szelídítették az emberek,
8de a nyelvet emberfia megszelídíteni nem tudja; fékezhetetlen gonosz az, telve halálos méreggel.
9Ezzel áldjuk az Istent és Atyát, és ezzel átkozzuk az Isten hasonlatosságára teremtett embereket;
10ugyanabból a szájból jön ki az áldás és az átok. Atyámfiai, nem jól van ez így.
11Vajon a forrás ugyanazon a szájon át áraszt-e édest és keserűt?
12Avagy teremhet-e atyámfiai, a fügefa olajbogyót, vagy a szőlőtő fügét? Épp oly kevéssé adhat sós forrás édes vizet.
13Kicsoda bölcs és értelmes közöttetek? Mutassa meg jámbor életével, szelíd bölcsességét cselekedeteiben.
14Ha pedig keserű irigység vagy csúnya önzés van a szívetekben, ne dicsekedjetek, és ne hazudjatok az igazság ellen.
15Az nem az a bölcsesség, amely felülről jön, hanem földi, testi és ördögi.
16Mert az irigység és haszonlesés felfordulással és mindenféle gonosztettel jár.
17A felülről való bölcsesség pedig először is tiszta, azután békeszerető, méltányos, engedelmes, irgalommal és jó gyümölcsökkel teljes, nem kételkedő és nem képmutató.
18Az igazság gyümölcsét békességben vetik el azok számára, akik békességet szereznek.