James 1
1 Jakab, Istennek és az Úr Jézus Krisztusnak szolgája, a szétszórtságban élő tizenkét nemzetségnek: üdvözletemet!
2 Teljes örömnek tartsátok atyámfiai, amikor különféle megpróbáltatásokba estek,
3 tudván, hogy hitetek meg-próbálása állhatatosságot szerez.
4 Az állhatatosságnak pedig tökéletes cselekedet legyen a gyümölcse, hogy tökéletesek és épek legyetek minden fogyatkozás nélkül.
5 Ha pedig valakinek fogyatékos a bölcsessége, kérje Istentől, aki mindenkinek készségesen és szemrehányás nélkül adja és megadja neki is.
6 De kérje hittel, semmit sem kételkedve; mert a kételkedő hasonlít a tenger habjához, amelyet a szél hajt és ide s tova hány.
7 Ne gondolja, hogy kaphat valamit az Úrtól
8 a kétszívű és minden útjában állhatatlan ember.
9 Dicsekedjék az alacsonysorsú atyafi az ő felmagasztaltatásával;
10 a gazdag pedig az Ő megaláztatásával, mert elmúlik mindez, mint a mező virága.
11 Felkel a nap az ő égető hevével, és megszárítja a füvet; megszárad a fű és virága elhull, odalesz szépsége, így hervad el majd a gazdag is az ő útjaiban.
12 Boldog ember az, aki a kísértésben megáll, mert elveszi az élet koronáját, amelyet az Úr ígért az őt szeretőknek.
13 Senki sem mondja a kísértésben: Az Isten kísért engem! Mert az Isten maga rosszal meg nem kísérthető, ő sem kísért senkit.
14 De megkísérti az embert a tulajdon kívánsága, amikor vonja és édesgeti.
15 Azután a kívánság fogan és bűnt szül; a bűn pedig teljességre jutva halált fiadzik.
16 Ne tévelyegjetek, szeretett atyámfiai!
17 Minden jó adomány és tökéletes ajándék felülről való, és a világosság atyjától száll alá, akinél nincs változás vagy változásnak árnyéka.
18 Akarata szerint szült minket az igazság beszéde által, hogy az ő teremtményeinek némi zsengéi legyünk.
19 Tudjátok meg, szeretett atyámfiai: minden ember legyen gyors a hallásra, lassú a szólásra, késedelmes a haragra,
20 mert az ember haragja Isten igazságát nem cselekszi.
21 Vessetek el azért minden undokságot és gonoszságot, ami még megmaradt bennetek, és szelídséggel fogadjátok a belétek oltott igét, amely megtarthatja lelketeket.
22 Az igének pedig cselekvői egyetek és ne csak hallgatói, megcsalván magatokat.
23 Mert ha valaki az igének hallgatója és nem cselekvője, az ilyen hasonló ahhoz az emberhez, aki tükörben nézi testi ábrázatát.
24 Megtekintette magát, aztán tovább ment és nyomban elfelejtette, milyen volt.
25 De aki belenéz a szabadság tökéletes törvényébe és megmarad amellett, aki tehát nem feledékeny hallgató, hanem valóságos cselekvő: az boldog lesz az ő cselekvésében.
26 Ha valaki istenfélőnek gondolja magát, de nem zabolázza meg nyelvét, hanem ámítja a szívét, annak istentisztelete hiábavaló.
27 Tiszta és szeplőtelen istentisztelet az Isten és az Atya előtt ez: Meglátogatni az árvákat és özvegyeket az Ő nyomorúságukban, és szeplő nélkül megőrizni magunkat a világtól.