1Jakab, Istennek és az Úr Jézus Krisztusnak szolgája, a szétszórtságban élő tizenkét nemzetségnek: üdvözletemet!
2Teljes örömnek tartsátok atyámfiai, amikor különféle megpróbáltatásokba estek,
3tudván, hogy hitetek meg-próbálása állhatatosságot szerez.
4Az állhatatosságnak pedig tökéletes cselekedet legyen a gyümölcse, hogy tökéletesek és épek legyetek minden fogyatkozás nélkül.
5Ha pedig valakinek fogyatékos a bölcsessége, kérje Istentől, aki mindenkinek készségesen és szemrehányás nélkül adja és megadja neki is.
6De kérje hittel, semmit sem kételkedve; mert a kételkedő hasonlít a tenger habjához, amelyet a szél hajt és ide s tova hány.
7Ne gondolja, hogy kaphat valamit az Úrtól
8a kétszívű és minden útjában állhatatlan ember.
9Dicsekedjék az alacsonysorsú atyafi az ő felmagasztaltatásával;
10a gazdag pedig az Ő megaláztatásával, mert elmúlik mindez, mint a mező virága.
11Felkel a nap az ő égető hevével, és megszárítja a füvet; megszárad a fű és virága elhull, odalesz szépsége, így hervad el majd a gazdag is az ő útjaiban.
12Boldog ember az, aki a kísértésben megáll, mert elveszi az élet koronáját, amelyet az Úr ígért az őt szeretőknek.
13Senki sem mondja a kísértésben: Az Isten kísért engem! Mert az Isten maga rosszal meg nem kísérthető, ő sem kísért senkit.
14De megkísérti az embert a tulajdon kívánsága, amikor vonja és édesgeti.
15Azután a kívánság fogan és bűnt szül; a bűn pedig teljességre jutva halált fiadzik.
16Ne tévelyegjetek, szeretett atyámfiai!
17Minden jó adomány és tökéletes ajándék felülről való, és a világosság atyjától száll alá, akinél nincs változás vagy változásnak árnyéka.
18Akarata szerint szült minket az igazság beszéde által, hogy az ő teremtményeinek némi zsengéi legyünk.
19Tudjátok meg, szeretett atyámfiai: minden ember legyen gyors a hallásra, lassú a szólásra, késedelmes a haragra,
20mert az ember haragja Isten igazságát nem cselekszi.
21Vessetek el azért minden undokságot és gonoszságot, ami még megmaradt bennetek, és szelídséggel fogadjátok a belétek oltott igét, amely megtarthatja lelketeket.
22Az igének pedig cselekvői egyetek és ne csak hallgatói, megcsalván magatokat.
23Mert ha valaki az igének hallgatója és nem cselekvője, az ilyen hasonló ahhoz az emberhez, aki tükörben nézi testi ábrázatát.
24Megtekintette magát, aztán tovább ment és nyomban elfelejtette, milyen volt.
25De aki belenéz a szabadság tökéletes törvényébe és megmarad amellett, aki tehát nem feledékeny hallgató, hanem valóságos cselekvő: az boldog lesz az ő cselekvésében.
26Ha valaki istenfélőnek gondolja magát, de nem zabolázza meg nyelvét, hanem ámítja a szívét, annak istentisztelete hiábavaló.
27Tiszta és szeplőtelen istentisztelet az Isten és az Atya előtt ez: Meglátogatni az árvákat és özvegyeket az Ő nyomorúságukban, és szeplő nélkül megőrizni magunkat a világtól.