Hebrews 1
1 Isten hajdan sokszor és sokféleképpen szólott az atyákhoz a próféták által.
2 Ezekben az utolsó időkben azonban az Ő Fia által szólott hozzánk. Őt tette a mindenség örökös urává, aki által teremtette a világot.
3 Ó az Isten dicsőségének visszfénye és lényegének mintája, aki igéje hatalmával összetartja a mindenséget. Minket bűneinkből megtisztítván, a magasságbeli Felségnek jobbjára ült. [Zsolt 110,1]
4 Annyival kiválóbb az angyaloknál, amennyivel különb nevet örökölt náluk.
5 Mert ugyan melyik angyalnak mondta Isten valaha ezt Fiam,vagy te, ma szültelek téged? És ismét: Én neki Atyja leszek és ő nekem Fiam. [Zsolt 2,7]
6 Ismét, mikor az Elsőszülöttet a világba bevezeti, így szól: Imádja őt az Isten minden angyala! [Zsolt 97,7]
7 És bár az angyalokról így szól: Az ő angyalait szelekké teszi, és szolgáit tűz lángjává, [Zsolt 104,4]
8 -a Fiúról azonban így: A te királyi széked, óh Isten, örökkévaló, - és: Az ő királyságának pálcája az igazság pálcája. [Zsolt 5,7-8]
9 Szeretted az igazságot és gyűlölted a gonoszságot, azért az Isten, a te Istened, felkent téged társaid fölé az öröm olajával.
10 És: Te fundáltad kezdetben a földet, Uram, és a te kezed művei az egek; [Zsolt 102,26-28]
11 azok elpusztulnak, de te megmaradsz, és mindazok, mint a ruha, megavulnak,
12 és összehajtod, mint a felsőruhát, és mint a ruha, elváltoznak, te pedig ugyanaz vagy, és a te esztendeid nem fogynak el soha,
13 Melyik angyalnak mondta valaha: Ülj az én jobbom felől, míg ellenségeidet lábad alá vetem zsámolyul? [Zsolt 110,1]
14 Vajon nem szolgálattevő lelkek-e (az angyalok) valamennyien, szolgálatra küldetve azokért, akik az üdvösséget örökölni fogják? [Zsolt 34,8; 91,11-12]