2 Peter 2
1 Támadtak azonban hamis próféták is a nép között, amint tiközöttetek is lesznek hamis tanítók, akik veszedelmes eretnekségeket csempésznek be, és az Urat, aki megváltotta őket, megtagadják, önmagukra ezzel hirtelen való veszedelmet hoznak.
2 És sokan követik majd az ő kicsapongásaikat, akik miatt az igazság útját káromolni fogják.
3 És kapzsiságukban koholt beszédekkel megvásárolnak majd titeket. Készen várja őket az ítélet, és romlásuk nem marad el.
4 Mert ha a bűnbeesett angyaloknak nem kedvezett az Isten, hanem a mélységbe taszította, és a sötétség láncaira adta őket, hogy rabokként őrizzék az ítéletre;
5 és ha a régi világnak sem kedvezett, hanem csak Noét, az igazság hirdetőjét őrizte meg nyolcadmagával, míg özönvízzel borította el az istentelenek világát;
6 és ha Sodorna és Gomora városát elhamvasztottá, végromlásra kárhoztatva, és például állítva őket az ezutáni istentelenek számára,
7 és ha megszabadította az igaz Lótot, aki az istentelenek gyalázatos viselkedése miatt szenvedett,
8 mert ez az igaz ember, mikor közöttük lakott, a gonosz cselekedetek láttára és hallatára napról-napra gyötörte az ő igaz lelkét:
9 akkor meg tudja szabadítani az Úr a kegyeseket a kísértésekből, a gonoszokat pedig őrizet alatt tudja tartani az ítéletnapjára büntetés végett,
10 különösképpen pedig azokat, akik tisztátalan kívánsággal, test szerint förtelmesen élnek, és az Úr tekintélyét megvetik. Vakmerők, arcátlanok, akik nem rettennek vissza attól, hogy a mennyei hatalmasságokat káromolják,
11 holott még a náluk sokkal hatalmasabb angyalok sem szólnak azok ellen az Úr előtt káromló ítéletet.
12 De ezek káromolják, amit nem ismernek, és éppen úgy el fognak pusztulni romlottságuk miatt, mint az oktalan állatok, amelyek a természettől csak arra valók, hogy megfogják és levágják őket.
13 Rontanak és romlanak; elveszik gonoszságuk jutalmát. Gyönyörűségnek tartják a dőzsölést fényes nappal, lakomáznak és dobzódnak; szennyfoltok és undokságok, akik kéjelegnek az ő csalárdságukban, mikor együtt lakomáznak veletek.
14 Szemük mindenütt parázna nőket lát, s nem telnek be a bűnnel; megtévesztik az állhatatlan lelkeket, szívük gyakorlott a kapzsiságban, átok gyermekei.
15 Ezek az egyenes utat elhagyták, eltévelyedtek, és követték Bálámnak, Beor fiának útját, aki a gonoszság jutalmát kedvelte.
16 De vétkéért méltán lakolt: mert egy igavonó néma állat emberi szóval akadályozta meg a próféta esztelenségét.
17 Víztelen források, szélhányta ködfelhők, akiknek az örök sötétség homálya lesz osztályrészük.
18 Mert nagyhangú, semmitmondó szavakat szólva, testi kívánságokkal, bujálkodásokkal elcsábítják azokat, akik még alig szakadtak el a tévelygésben élőktől.
19 És szabadságot ígérnek nekik, holott ők maguk rabjai a romlottságnak, mert ami erőt vesz az emberen, annak a rabjává lett.
20 Mert ha az Úrnak, a megtartó Jézus Krisztusnak megismerése által a világ fortéiméiból egyszer már kiszabadultak ugyan, de azokba ismét belekeverednek és elbuknak; az utolsó állapotuk rosszabb lesz az elsőnél.
21 Jobb volna rájuk nézve, ha meg sem ismerték volna az igazság útját, minthogy azt megismerve elpártoljanak a nekik adott szent parancsolattól.
22 De betelt rajtuk az igaz példabeszéd: Visszatér az eb a maga okádására! És: A megfürdött disznó sárban hempereg. [Péld 26,11]