2 Corinthians 11
1 Vajha elszenvednétek tőlem egy kis balgaságot, ha már elszenvedtek engem.
2 Mert Isten féltő szeretetével féltelek titeket; hiszen eljegyeztelek egy férfiúnak, hogy mint szeplőtelen szüzet, állítsalak Krisztus elé.
3 Féltelek azonban, hogy amint a kígyó a maga álnokságával megcsalta Évát, úgy a ti gondolataitok is elvetemednek a Krisztus iránti tiszta és szent hűségtől.
4 Mert ha jön valaki és más Jézust hirdet, nem akit mi hirdettünk, vagy más lelket vesztek, nem akit vettetek, vagy más evangéliumot, nem amit befogadtatok, szépen elfogadjátok.
5 Pedig azt gondolom, hogy semmiben sem vagyok hátrább a fő-fő apostoloknál.
6 Lehet, hogy járatlan vagyok az ékesszólásban, de nem az ismeretben, amint ez mindenben nyilvánvalóvá lett mindnyájatok előtt.
7 Vagy vetkeztem, mikor megalázkodtam, hogy titeket felmagasztaljalak, mert ingyen hirdettem nektek az Isten evangéliumát?
8 Más gyülekezeteket fosztottam meg, mikor támogatást fogadtam el tőlük, hogy nektek ingyen szolgáljak.
9 És mikor nálatok voltam és szűkölködtem, nem voltam terhére (közületek) senkinek. Mert amire szükségem volt, kipótolták a Macedóniából jött atyafiak, és én azon voltam és azon is leszek, hogy semmiben se legyek tér hetekre.
10 Krisztus igazsága úgy legyen énbennem, hogy ettől a dicsekvéstől senki meg nem foszthat Aknája vidékén sem!
11 Miért? Mert nem szeretlek titeket? Isten a tudója (hogy szeretlek)!
12 De amit cselekszem, cselekszem ezután is, hogy kivegyem a talajt lábuk alól azoknak, akik arra igyekeznek, hogy velünk egy színvonalon állóknak bizonyuljanak.
13 Mert az ilyenek hamis apostolok, csaló munkások, akik Krisztus apostolainak hazudják magukat.
14 Nem csoda, hiszen maga a iátán is a világosság angyalává változtatta el magát.
15 Nem csodálkozom tehát, ha az ő szolgái is az igazság szolgáivá változtatják el magukat. Megérdemelt végük cselekedeteik szerint lesz.
16 Ismét mondom, senki se gondolja, hogy én esztelen vagyok; de ha mégis, fogadjatok be úgy is, mint esztelent, hogy egy kissé én is dicsekedhessem.
17 Amit mondok, nem az Úr szerint mondom, hanem mintegy esztelenül, ha már egyszer a dicsekvés járja.
18 Minthogy sokan dicsekedtek test szerint, én is dicsekszem.
19 Hiszen ti okosak vagytok és örömest eltűritek az eszteleneket.
20 Igen, eltűritek, ha valaki igába hajt, ha valaki felfal, ha valaki tőrbe ejt titeket, ha valaki a fejetekre ül, ha valaki arcul ver titeket.
21 Szégyenkezve mondom, ehhez mi csakugyan gyengék voltunk. De amivel valaki nagyra van - esztelenül szólok -, azzal nagyra lehetek én is.
22 Héberek ők? Én is. Izraeliták ők? Én is. Ábrahám magvai? Én is.
23 Krisztus szolgái? Esztelenül mondom, én még inkább! Többet fáradoztam, többször szenvedtem börtönt, többször megveretést, mint ők. Többször voltam halálos veszedelemben.
24 A zsidóktól ötször kaptam negyven botot egy híján,
25 háromszor megvesszőztek, egyszer megköveztek, háromszor hajótörést szenvedtem, egy éjt és egy napot hányódtam a nyílt tengeren.
26 Gyakran voltam úton, veszedelemben (forogtam) folyóvizeken, veszedelemben rablók között, veszedelemben népem között, veszedelemben pogányok között, veszedelemben városban, veszedelemben a sivatagban, veszedelemben a tengeren, veszedelemben hamis atyafiak között;
27 fáradtságban és nyomorúságban, gyakori virrasztásban, éhségben és szomjúságban, gyakori böjtölésben, hidegben és mezítelenségben.
28 Mindezeken felül van az én naponként való zaklattatásom, az összes gyülekezetek gondja.
29 Kicsoda erőtlen, hogy vele együtt én is az ne volnék? Kicsoda tántorodik meg, hogy én ne égnék a szégyentől?
30 Ha dicsekednem kell, erőtlenségemmel dicsekszem.
31 Az Isten és az Úr Jézus Atyja, aki mindörökké áldott, tudja, hogy nem hazudom.
32 Damaskusban Aretás király helytartója őriztette a damaskusiak városát, hogy engem elfoghasson.
33 De a várablakból kosárban bocsátottak le a kőfalon át és így menekültem meg kezéből.