2 Corinthians 1
1 Pál, Isten akaratából Jézus Krisztus apostola és Timótheus atyánkfia az Isten korinthusi gyülekezetének mindazokkal a szentekkel együtt, akik egész Akhájában vannak:
2 Kegyelem nektek és békesség Istentől, a mi Atyánktól és az Úr Jézus Krisztustól.
3 Áldott az Isten, a mi Urunk Jézus Krisztusnak Atyja, az irgalomnak Atyja, és minden vigasztalásnak Istene,
4 aki megvigasztal minket minden nyomorúságunkban, hogy mi is megvigasztalhassunk bármely nyomorúságba esetteket azzal a vigasztalással, amellyel Isten vigasztal minket.
5 Mert amint bőven kijutott nekünk a Krisztus szenvedéseiből, úgy bőséges a mi vigasztalásunk is Krisztus által.
6 De ha nyomorúságot szenvedünk, a ti vigasztalásotokért és üdvösségetekért van az. Ha vigasztalásban van részünk, a ti vigasztalástokért van az, s ugyanazoknak a szenvedéseknek elviselését munkálja, amelyeket mi is szenvedünk.
7 És a mi reménységünk erős felőletek, tudván, hogy amint társaink vagytok a szenvedésben, úgy a vigasztalásban is.
8 Mert nem akarjuk, atyámfiai, hogy ne tudjatok ama nyomorúságunk felől, amely Ázsia tartományában esett rajtunk. Igen nagy, erőnk feletti teher szakadt reánk, úgyhogy életünk is kétségessé vált.
9 Már magunk is kimondottuk magunkra a halálos ítéletet. Mindez azért történt, hogy ne magunkban bizakodjunk, hanem egyedül Istenben, aki feltámasztja a halottakat.
10 Ilyen nagy halálos veszedelemből ő meg is szabadított minket és meg fog szabadítani (ezután is). Benne reménykedtünk, hogy ezután is meg fog szabadítani,
11 ha ti is velünk együtt munkálkodtok az önként való könyörgésben, hogy sok ajakról szálljon fel érettünk sok ember hálája az irántunk tanúsított kegyelemért.
12 Mert a mi dicsekedésünk ez: Lelkiismeretünk tanúsága szerint mi nem testi bölcsességgel, hanem Isten kegyelmével, a tőle nyert szentséggel és tisztasággal forgolódtunk a világon, kiváltképpen közöttetek.
13 Mert nem írunk nektek mást, csak amit olvastok is, meg is értetek, sőt remélem, hogy meg fogjátok érteni ezentúl is mindvégig.
14 Mint ahogy némi részben már eddig is megértettétek, ez pedig az, hogy a mi Urunk Jézus Krisztusnak napján ti velünk dicsekedtek, mint ahogy mi tiveletek.
15 És ezzel a bizodalommal akartam hozzátok menni, hogy másodízben is részesüljetek kegyelemben.
16 Tőletek át akartam menni Macedóniába és Macedóniából ismét visszatérni hozzátok, hogy azután ti segítsetek tovább az utamon Júdeába.
17 Amikor tehát ezt terveztem, vajon könnyelműen cselekedtem-e? Vagy amit elhatározok, test szerint határozom-e el, hogy nálam (külső forma szerint) az igen igen és a nem nem legyen?
18 De Isten a tanúm, hogy a mi hozzátok intézett beszédünk nem egyszerre igen és nem.
19 Mert az Isten Fia, Jézus Krisztus, akit köztetek mi hirdettünk, én, Szilvánus és Timótheus, nem volt „igen\ is, meg „nem\ is, hanem benne az „igen\ valósult meg.
20 Mert Istennek valamennyi ígérete őbenne lett igen és általa ámen, az Istennek dicsőségére, a mi szolgálatunkban.
21 Aki pedig minket veletek együtt Krisztusban megerősít és felken, Isten az, és ő
22 el is pecsételt minket és a Lélek zálogát adta szívünkbe.
23 Az Istent hívom bizonyságul: úgy éltessen engem, hogy irántatok való kíméletből nem mentem el eddig Korinthusba.
24 Nemhogy uralkodnánk a ti hiteteken, hanem munkatársai vagyunk örömötöknek; mert erősen állótok a hitben.