1 Corinthians 8
1 Ami a bálvány áldozati húst illeti, erről mindnyájunknak helyes ismeretünk van. De az ismeret felfuvalkodottá tesz, a szeretet az, ami épít.
2 Ha pedig valaki azt gondolja, hogy van ismerete, ezzel még semmit sem ismert meg úgy, amint ismernie kell.
3 De ha valaki az Istent szereti, azt az Isten is elismeri (a magáénak).
4 A bálványáldozati hús megevéséről tehát tudjuk, hogy nincs bálvány a világon és hogy nincs más Isten, csak egy.
5 Mert ha vannak is úgynevezett istenségek, akár az égben, akár a földön - mint ahogy van sok isten és sok úr -,
6 mindazáltal nekünk egy Istenünk van, az Atya, a mindenségnek és mindnyájunknak teremtője és célja és egy Úr, a Jézus Krisztus, aki által van a mindenség és mi is őáltala. [Zsolt 82,2-6]
7 De nincs meg mindenkiben ez az ismeret; és némelyek megszokásból, miután lelkük a bálványokhoz tapadt, mindmáig, mint áldozati húst eszik meg ezt a húst, s ezzel erőtlen lelkiismeretük beszennyeződik.
8 Az eledel pedig nem visz közelebb Istenhez, mert ha nem eszünk, nem leszünk szegényebbek, és ha eszünk is, nem leszünk gazdagabbak.
9 De vigyázzatok, hogy ez a ti szabadságotok valamiképpen botránkozásukra ne legyen az erőtleneknek.
10 Mert ha valaki téged, aki felvilágosodott vagy, meglát a bálványtemplomban étkezni, nem fog-e az ő gyenge lelkiismerete felbátorodni arra, hogy a bálványáldozati húst (imádattal) megegye.
11 És a te ismereted miatt elvész a te erőtlen atyádfia, akiért a,Krisztus meghalt.
12 így aztán, mikor az atyafiak ellen vetkeztek azzal, hogy az ő erőtlen lelkiismeretüket megsértitek: tulajdonképpen a Krisztus ellen vetkeztek.
13 Ennélfogva, ha az eledel megbotránkoztatja az én atyámfiát, inkább sohasem eszem húst, csak atyámfiát meg ne botránkoztassam.