1 Corinthians 4
1 Úgy tekintsen minket minden ember, mint Krisztus szolgáit és Isten titkainak sáfárait.
2 Egyébiránt a sáfároktól azt kívánják meg, hogy mindegyik hű legyen.
3 Én pedig keveset gondolok azzal, hogy majd ti ítéltek meg, vagy emberi ítélettartás. Sőt magam sem ítélem meg magamat.
4 Engem semmiben sem vádol az én lelkem, de én ezáltal még nem igazultam meg. Aki ugyanis engem megítél, az Úr az.
5 Azért hát idő előtt semmit ne ítéljetek, míg el nem jön az Úr, aki világosságra hozza még a sötétség titkait is és feltárja a szívek szándékait. És akkor Istentől kapja meg a neki járó dicséretet.
6 Ezeket pedig atyámfiai példaképpen alkalmaztam magamra és Apollósra tiértetek, hogy rajtunk tanuljátok meg: nem szabad túlmenni azon, ami meg van írva: Senki se hőzöngjön az egyikért a másik ellen.
7 Mert kicsoda tesz téged különbbé? Mid van, amit nem kaptál? Ha pedig úgy kaptad, mit dicsekedel, mintha nem kaptad volna?
8 Immár jóllaktatok, immár meggazdagodtatok, nélkülünk uralomra jutottatok. Bár csakugyan uralomra jutottatok volna, hogy mi is veletek együtt uralkodhatnánk!
9 Mert úgy vélem, hogy az Isten minket, az apostolokat, legutolsókul állított, mintegy halálraítélteket, hogy csodánkra járjon a világ, angyalok, emberek egyaránt.
10 Mi, bolondok a Krisztusért, ti pedig, bölcsek a Krisztusban; mi erőtlenek, ti pedig erősek; ti tiszteltek, mi pedig megvetettek.
11 Mindezidáig éhezünk is, szomjazunk is, ruhátlanok is vagyunk, ütnek, vernek, kergetnek minket,
12 fáradozunk a tulajdon kezünkkel dolgozva. Ha szidalmaznak, áldást mondunk; mikor üldöznek, tűrünk;
13 mikor rágalmaznak, mi vigasztalunk. A világ szemetjévé lettünk, mindennek söpredékévé, egész mostanig.
14 Nem azért írom ezeket, hogy megszégyenítselek titeket, csak intelek, mint szeretett gyermekeimet.
15 Mert ha tízezer tanítómesteretek lenne is a Krisztusban, de csak egy atyátok és én vagyok a ti atyátok a Krisztus Jézusban, az evangélium által.
16 Kérlek azért titeket, legyetek az én követőim.
17 Ezért küldtem hozzátok Timótheust, aki nekem szeretett és hű gyermekem az Úrban, ő majd eszetekbe juttatja nektek az én utaimat a Krisztus Jézusban, hogy miként tanítok mindenütt, minden gyülekezetben.
18 Mintha sohasem juthatnék el hozzátok, némelyek úgy felfuvalkodtak.
19 Pedig hamarosan elmegyek hozzátok, ha az Úr akarja. Akkor majd megismerem a hencegőknek nem a beszédjét, hanem az erejét.
20 Mert nem beszédben áll az Isten országa, hanem erőben.
21 Válasszatok! Vesszővel menjek-e hozzátok, vagy szeretettel és szelídség lelkével?