1 Corinthians 3
1 Én sem beszélhettem nektek atyámfiai mint lelkieknek, hanem csak mint testieknek, mint a Krisztusban kisdedeknek.
2 Tejnek italával tápláltalak titeket, és nem kemény eledellel, mert azt még nem bírtátok volna el, sőt még most sem bírjátok el,
3 mert még mindig testiek vagytok. Mert mikor irigység és viszály van köztetek, nem testiek vagytok-e és nem emberi módon viselkedtek-e?
4 Mert mikor valaki azt mondja: Én Pálé vagyok; a másik meg: én Apollósé - nem vagytok-e nagyon is emberek?
5 Hát kicsoda Apollós és kicsoda Pál? Szolgák, akik által hívőkké lettetek, mégpedig úgy, amint kinek-kinek az Ura adta.
6 Én ültettem, Apollós öntözte, de Isten adta a növekedést.
7 Azért az sem valaki, aki plántál, az sem, aki öntöz, hanem csak a növekedést adó Isten.
8 Akár ültető, akár öntöző, egyik olyan munkás, mint a másik; mindegyik a maga jutalmát veszi a maga munkája szerint.
9 Mert Istennek vagyunk a munkatársai; Istennek vagytok a szántóföldje, Istennek az épülete.
10 Az Isten nekem adott kegyelme szerint, mint bölcs építőmester, fundamentumot vetettem, de más épít rá. Ki-ki azonban vegye fontolóra, mi-módon épít reá.
11 Más fundamentumot senki sem vethet azon kívül, amely már vettetett, ez pedig a Jézus Krisztus.
12 Ha pedig valaki aranyat, ezüstöt, drágaköveket, avagy fát, szénát, pozdorját épít erre a fundamentumra,
13 kinek-kinek munkája nyilvánvalóvá lesz; mert az ítélet napja tűzben jelenik meg és a tűz megpróbálja mindenkinek a munkáját.
14 Ha valakinek ráépített munkája megmarad, jutalmát veszi.
15 Ha valakinek munkája megég, kárt vall, ő maga azonban megtarttatik, de úgy, mint aki tűzön ment keresztül.
16 Nem tudjátok, hogy ti az Isten temploma vagytok és az Isten Lelke lakik bennetek?
17 Ha valaki az Isten templomát megrontja, megrontja majd azt az Isten. Hiszen az Isten temploma szent; - és ti vagytok ez (a templom).
18 Senki se csalja meg magát. Ha közöttetek valaki azt hiszi, hogy bölcs ebben a világban, bolond legyen, hogy bölccsé lehessen. [Péld 3,5-7]
19 Mert e világ bölcsessége bolondság az Isten előtt. Meg van írva: Megfogja a bölcseket az ő csalárdságukban.
20 És ismét: Ismeri az Úr a bölcsek okoskodását, hogy azok hiábavalók. [Zsolt 94,11]
21 Azért senki se dicsekedjék emberekkel, mert minden a tietek.
22 Akár Pál, akár Apollós, akár Kéfás, akár a világ, akár élet, akár halál, akár jelenvalók, akár következendők: minden a tiétek,
23 ti meg Krisztuséi, Krisztus pedig Istené.