1 Corinthians 15
1 És most emlékeztetlek atyámfiai arra az evangéliumra, amelyet hirdettem nektek, amelyet el is fogadtatok, amelynek alapján állótok,
2 és általa üdvözültök is, ha megtartjátok úgy, ahogy én hirdettem nektek, hacsak nem hiába lettetek hívőkké.
3 Legfontosabb, ámít átadtam nektek, az volt - amit én is úgy vettem -, hogy Krisztus, meghalt a mi bűneinkért az írások szerint,
4 és hogy eltemettetett és hogy feltámadott a harmadik napon az írások szerint [Zsolt 16,10]
5 és hogy megjelent Kéfásnak, azután a tizenkettőnek,
6 azután megjelent egyszerre ötszáznál több atyafinak, akik közül a legtöbben mindmáig élnek, bár néhányan elhunytak;
7 azután megjelent Jakabnak, azután az apostoloknak mind.
8 Valamennyi között legutoljára megjelent nekem is, mint egy idétlen szülöttnek (elvetéltnek),
9 mert én vagyok a legkisebb az apostolok között, aki nem is vagyok méltó az apostol névre, mert üldöztem az Isten egyházát.
10 De Isten kegyelme által vagyok, ami vagyok; és az ő hozzám való kegyelme nem lett hiábavaló, sőt többet munkálkodtam, mint azok mindnyájan. De nem én, hanem az Istennek velem levő kegyelme.
11 De akár én, akár ők, így prédikálunk, és ti eszerint lettetek hívőkké.
12 Ha tehát Krisztusról azt prédikáljuk, hogy feltámadt a halottak közül, hogyan mondják némelyek köztetek, hogy nincs feltámadás a halálból.
13 Hiszen ha nincs feltámadás a halálból, akkor Krisztus sem támadott fel.
14 Ha pedig Krisztus nem támadott fel, hiábavaló a mi prédikálásunk és hiábavaló a ti hitetek is.
15 Sőt Isten hamis tanúinak is bizonyulunk, mivel az Isten felől azt a vallást tettük, hogy feltámasztotta a Krisztust, akit eszerint nem támasztott fel, ha csakugyan nem támadnak fel a halottak.
16 Mert ha a halottak nem támadnak fel, akkor Krisztus sem támadt fel,
17 ha pedig Krisztus nem támadt fel, hiábavaló a ti hitetek, még bűneitekben vagytok;
18 sőt akkor azok is elvesztek, akik Krisztusban hunytak el.
19 Ha csak erre az életre nézve reménykedünk a Krisztusban, minden embernél nyomorultabbak vagyunk.
20 Ámde Krisztus feltámadott a halottak közül és az elhunytak első zsengéje lett.
21 Miután ugyanis ember által van a halál, ember által van a halottak feltámadása is.
22 Mert amint Ádámban mindnyájan meghalnak, úgy Krisztusban mindnyájan megelevenednek.
23 Mindenki pedig a maga rendje szerint. Első zsenge a Krisztus, azután következnek, az ő eljövetelekor, akik a Krisztuséi.
24 Azután a vég, amikor átadja a királyságot az Istennek és Atyának, amikor majd eltöröl minden uralmat, minden hatalmat és erőt.
25 Mert neki addig kell uralkodnia, míg valamennyi ellenségét lába alá veti. [Zsolt 110,1]
26 Mint utolsó ellenség, semmisül meg a halál,
27 mert mindent az ő lába alá vetett. Amikor pedig azt mondja, hogy neki minden alá van vetve, nyilvánvaló, hogy csak ó\ nem, aki neki mindent alávetett. [Zsolt 8,7]
28 Amikor pedig mindent alávet, akkor maga a Fiú is aláveti magát annak, aki neki mindent alávetett, hogy az Isten legyen minden mindenekben.
29 Egyébként mi értelme van annak, hogy némelyek halottakért keresztelkednek meg? Ha a halottak egyáltalán nem támadnak fel, miért keresztelkednek meg értük?
30 Mi is, miért vállaljuk a veszedelmet minden pillanatban?
31 Naponként meghalok; oly igaz ez atyámfiai, mint a veletek való dicsekedésem a Krisztus Jézusban, a mi Urunkban.
32 Ha - emberi módon szólva - küzdöttem Efézusban a fenevadakkal, mi hasznom belőlük? Ha a halottak nem támadnak fel, akkor együnk, igyunk, mert holnap úgyis meghalunk!
33 Ne tévelyegjetek! A jó erkölcsöt megrontják a rossz társaságok.
34 Legyen eszetek és ne vetkezzetek! Némelyeknek fogalmuk sincs Istenről; - ezt azért mondom, hogy szégyelljétek magatokat.
35 De kérdezhetné valaki: Mi módon támadnak fel a halottak és milyen testtel jönnek elő?
36 Balgatag! Amit vetsz, nem elevenedik meg, csak ha előbb megrothad.
37 És abban, amit elvetsz, nem azt a testet veted el, amely majd kikéi, hanem a puszta magot, talán búzáét vagy más egyébét.
38 De az Isten olyan testet ad annak, amilyent akar, mégpedig mindenféle magnak a maga testét.
39 Nem minden test ugyanaz a test, hanem más az emberek teste, más a barmok teste, más a madaraké, megint más a halaké.
40 És vannak mennyei testek és földi testek; de más a mennyeiek fényessége, más a földieké.
41 Más a napfény, más a holdfény, és más a csillagfény. Az égitestek különböznek egymástól fényességben.
42 Éppen így van a halottak feltámadása is. elvettetik romlandóságban, feltámasztatik romolhatatlanságban;
43 elvettetik dicstelenségben, feltámasztatik dicsőségben; elvettetik erőtlenségben, feltámasztatik erőben.
44 Elvettetik földi test, feltámasztatik mennyei test. Ha van földi test, van mennyei test is.
45 így is van megírva: Lett az első ember Ádám élő lénnyé, az utolsó Ádám megelevenítő szellemmé.
46 De nem a szellemi ember az első, hanem a földi, azután a szellemi.
47 Az első ember földből való, földi, a második ember mennyből való, mennyei.
48 Amilyen ama földi, olyanok a földiek is. És amilyen ama mennyei, olyanok a mennyeiek is.
49 És amint hordoztuk a földinek ábrázatát, hordozni fogjuk a mennyeinek ábrázatát is,
50 Atyámfiai, azt pedig mondom nektek: test és ver nem örökölheti az Isten országát, sem a romlandóság nem örökölheti a romolhatatlanságot.
51 Íme titkot mondok nektek: Nem mindnyájan halunk meg, de mindnyájan elváltozunk,
52 nagy hirtelen, egy szempillantás alatt az utolsó trombitaszóra; - mert trombita fog szólani és a halottak feltámadnak romolhatatlanságban, mi meg elváltozunk.
53 Mert szükség, hogy ez a romlandó test romolhatatlanságot öltsön magára és e halandó test halhatatlanságba öltözködjék.
54 Amikor pedig ez a romlandó test romolhatatlanságba öltözik, és e halandó a halhatatlanságba, akkor beteljesül az ige, amely meg van írva: A győzelem elnyelte a halált.
55 Halál, hol a te diadalmad? Halál, hol a te fullánkod?
56 A halál fullánkja a bűn, a bűn ereje a törvény.
57 De hála az Istennek, aki diadalt ad nekünk, a mi Urunk Jézus Krisztus által!
58 Ezért, szeretett atyámfiai, erősen álljatok, rendíthetetlenül, buzgólkodjatok mindenkor az Úr dolgában, mint akik tudjátok, hogy a ti munkátok nem hiábavaló az Úrban.