1 Corinthians 13
1 Ha nyelveken szólok - emberek vagy akár angyalok nyelvén -, szeretet pedig nincsen énbennem, olyanná lettem, mint a zengő érc és a pengő cimbalom.
2 És ha jövendőt tudok is mondani és minden titkot és minden bölcsességet ismerek is, és olyan teljes hitem van, hogy hegyeket mozdíthatok el, szeretet pedig nincsen énben-nem: semmi vagyok.
3 És ha minden vagyonomat alamizsnaként szétosztom a szegények között és ha testemet máglyára adom is, szeretet pedig nincsen énbennem, semmit sem érek.
4 A szeretet nagylelkű, jóságos; a szeretet nem irigykedik, nem kérkedik; a szeretet nem fuvalkodik fel,
5 nem cselekszik éktelenül; nem keresi a maga hasznát; nem gerjed haragra, nem rója fel a gonoszt;
6 nem örül a hamisságnak, de együtt örül az igazsággal;
7 mindent elfedez, mindent hisz, mindent remél és mindent eltűr.
8 A szeretet soha el nem fogy; de legyenek bár jövendőmondások, elmúlnak, vagy akár nyelveken szólások, megszűnnek, vagy akár ismeret, odalesz.
9 Mert töredékes bennünk az ismeret és töredékes a prófétálás,
10 de mikor eljön a teljesség, a töredékes elmúlik.
11 Amíg gyermek voltam, úgy beszéltem, mint gyermek, úgy gondolkodtam, mint gyermek, úgy ítéltem, mint gyermek. Amikor pedig férfiúvá lettem, elhagytam a gyermekhez illő dolgokat.
12 Most tükör által, rejtélyes képben látunk, akkor pedig színről-színre; most töredékesen ismerem az Istent, akkor pedig úgy ismerem majd, amint Ő ismer engem.
13 Három dolog marad meg addig: a hit, a reménység és a szeretet; ezek közül pedig legnagyobb a szeretet.