Revelation 21
1 Ekkor új eget és új földet láttam, mert az első ég és az első föld elmúlt s tenger sem volt többé.
2 És én János, láttam a szent várost, az új Jeruzsálemet, amely az Istentől, a mennyből szállt alá s úgy készíttetett el, akár a férje számára felékesített menyasszony.
3 S hatalmas szózatot hallottam a trón felől: ímhol az Istennek az emberekkel közös sátora! Velük lakik, népe lesznek, maga az Isten lesz velük
4 és letöröl minden könnyet a szemükből. Nem lesz halál többé, nem lesz kesergés, jajgatás, fájdalom sem többé, mert az első világ elmúlt.
5 Erre megszólalt a trónon ülő íme, mindent megújítok.
6 Majd ezt mondta nékem: írd, mert ez a beszéd való és hitelre méltó. Azután ezt mondta: Megtörtént! Én vagyok az Alfa és az Omega, a kezdet és a vég! Én a szomjúhozót ingyen itatom meg az élet vizének a forrásából.
7 A győztes örököl mindent, én az ő Istene az én fiam lesz.
8 A gyáváknak, a hitehagyottaknak, utálatosaknak, gyilkosoknak, paráznáknak, varázslóknak, bálványimádóknak és minden hazugnak osztályrésze pedig égő tűz s kénkő lesz. Ez a halál a második.
9 Ekkor hozzám jött az utolsó hét csapással teli hétpoharat tartó hét angyal egyike s azt mondotta nékem: Jer! Megmutatom néked a menyasszonyt, a Bárány feleségét
10 S lélekben elragadt engemet egy nagy magas hegyre s megmutatta a nagy várost, az Istentől, a mennyből alászállt szent Jeruzsálemet,
11 isteni dicsőségében. Úgy ragyogott, mint a legdrágább nemes kő, mint a kristálytiszta jáspis.
12 Nagy és magas fala, tizenkét kapuja s a kapukon tizenkét angyal és Izrael fiai tizenkét törzsének neve volt bevésve.
13 Kelet felé három kapu, észak felé három kapu, délnek három kapu és nyugatnak három kapu nézett.
14 A város falának pedig tizenkét alapköve és rajtuk a Bárány tizenkét apostolának tizenkét neve volt.
15 S annál, aki velem beszélt, arany mérővessző a városnak, kapuinak s falainak mérésére.
16 A város négyszögű s hossza, széle egy volt s megmérte a vesszővel a várost: tizenkétezer stádiumot tett ki. Hossza, szélessége, magassága egyforma volt.
17 Falát is megmérte, ember, vagy ami egy, angyalmérték szerint, száznegyven¬négy rőfnyi volt.
18 A fal anyaga jáspisból és maga a város tiszta üveghez hasonló színaranyból állott.
19 A város falának alapját mindenfajta drágakő diszíté, az első alapot jáspis, a másodikat zafir, a harmadikat kalcedon, a negyediket smaragd,
20 az ötödiket szardonix, a hatodikat szárder, a hetediket krizolit, a nyolcadikat berill, a kilencediket topáz, a tizediket krizopráz, a tizenegyediket hiacint, a tizenkettediket ametiszt.
21 S a tizenkét kapu tizenkét gyöngyből állt; mindegyik kapura egy-egy gyöngy esett. A város utcája pedig átlátszó üveghez hasonló tiszta aranyból volt.
22 De templomot nem láttam benne, mert temploma az Úr, a mindenható Isten és, a Bárány.
23 S a városnak nincs szüksége sem a nap, sem a hold világosságára; Isten dicsősége a világossága s a Bárány a szövétneke.
24 A népek majd annak világosságában járnak s a föld királyai abba viszik be dicsőségüket.
25 És kapuit nem zárják be nappal, éjszaka pedig nem lesz ott.
26 Abba viszik be a népek dicsőségét s tisztességét.
27 De nem megy be abba egy fertelmes, utálatos s hazug lélek sem, csak az, aki be van írva a Bárány életkönyvébe.