1Ekkor új eget és új földet láttam, mert az első ég és az első föld elmúlt s tenger sem volt többé.
2És én János, láttam a szent várost, az új Jeruzsálemet, amely az Istentől, a mennyből szállt alá s úgy készíttetett el, akár a férje számára felékesített menyasszony.
3S hatalmas szózatot hallottam a trón felől: ímhol az Istennek az emberekkel közös sátora! Velük lakik, népe lesznek, maga az Isten lesz velük
4és letöröl minden könnyet a szemükből. Nem lesz halál többé, nem lesz kesergés, jajgatás, fájdalom sem többé, mert az első világ elmúlt.
5Erre megszólalt a trónon ülő íme, mindent megújítok.
6Majd ezt mondta nékem: írd, mert ez a beszéd való és hitelre méltó. Azután ezt mondta: Megtörtént! Én vagyok az Alfa és az Omega, a kezdet és a vég! Én a szomjúhozót ingyen itatom meg az élet vizének a forrásából.
7A győztes örököl mindent, én az ő Istene az én fiam lesz.
8A gyáváknak, a hitehagyottaknak, utálatosaknak, gyilkosoknak, paráznáknak, varázslóknak, bálványimádóknak és minden hazugnak osztályrésze pedig égő tűz s kénkő lesz. Ez a halál a második.
9Ekkor hozzám jött az utolsó hét csapással teli hétpoharat tartó hét angyal egyike s azt mondotta nékem: Jer! Megmutatom néked a menyasszonyt, a Bárány feleségét
10S lélekben elragadt engemet egy nagy magas hegyre s megmutatta a nagy várost, az Istentől, a mennyből alászállt szent Jeruzsálemet,
11isteni dicsőségében. Úgy ragyogott, mint a legdrágább nemes kő, mint a kristálytiszta jáspis.
12Nagy és magas fala, tizenkét kapuja s a kapukon tizenkét angyal és Izrael fiai tizenkét törzsének neve volt bevésve.
13Kelet felé három kapu, észak felé három kapu, délnek három kapu és nyugatnak három kapu nézett.
14A város falának pedig tizenkét alapköve és rajtuk a Bárány tizenkét apostolának tizenkét neve volt.
15S annál, aki velem beszélt, arany mérővessző a városnak, kapuinak s falainak mérésére.
16A város négyszögű s hossza, széle egy volt s megmérte a vesszővel a várost: tizenkétezer stádiumot tett ki. Hossza, szélessége, magassága egyforma volt.
17Falát is megmérte, ember, vagy ami egy, angyalmérték szerint, száznegyven¬négy rőfnyi volt.
18A fal anyaga jáspisból és maga a város tiszta üveghez hasonló színaranyból állott.
19A város falának alapját mindenfajta drágakő diszíté, az első alapot jáspis, a másodikat zafir, a harmadikat kalcedon, a negyediket smaragd,
20az ötödiket szardonix, a hatodikat szárder, a hetediket krizolit, a nyolcadikat berill, a kilencediket topáz, a tizediket krizopráz, a tizenegyediket hiacint, a tizenkettediket ametiszt.
21S a tizenkét kapu tizenkét gyöngyből állt; mindegyik kapura egy-egy gyöngy esett. A város utcája pedig átlátszó üveghez hasonló tiszta aranyból volt.
22De templomot nem láttam benne, mert temploma az Úr, a mindenható Isten és, a Bárány.
23S a városnak nincs szüksége sem a nap, sem a hold világosságára; Isten dicsősége a világossága s a Bárány a szövétneke.
24A népek majd annak világosságában járnak s a föld királyai abba viszik be dicsőségüket.
25És kapuit nem zárják be nappal, éjszaka pedig nem lesz ott.
26Abba viszik be a népek dicsőségét s tisztességét.
27De nem megy be abba egy fertelmes, utálatos s hazug lélek sem, csak az, aki be van írva a Bárány életkönyvébe.