1Ekkor egy vesszőhöz hasonló nádszálat adtak a kezembe e szókkal: Menj! Mérd meg az Istennek templomát, az oltárt s a bent imádkozókat.
2A templom külső udvarát azonban hagyd ki, ne mérd meg; az a pogányoké s tapodni fogják a szent várost negyvenkét hónapig.
3Két tanúmnak pedig meghagyom, hogy gyászba öltözve prófétáljanak ezerkétszázhatvan napig.
4Ezek ama két olajfa és két mécs, amik a föld Istenének színe előtt állnak.
5Ha valaki hozzájuk mer nyúlni, ellenségemésztő tüzet okádnak arra szájukból s aki megbántani meri őket, az a halál fia.
6Hatalmuk van eget zárni, hogy ne essék, amíg prófétálnak s hatalmuk van vizet vérré változtatni, földet kényük kedvűk szerint mindenféle csapással sújtani.
7S amint bizonyságot tettek, az alvilágból jövő két fenevad harcra kél velük, legyőzi és megöli őket.
8Holttestük az átvitt értelemben Sodornának és Egyiptomnak mondott nagy város utcáin hever, ahol az ő Uruk is megfeszíttetett.
9A népek és törzsek, a nyelvek és nemzetek negyedfél napon át látják holttestüket s nem engedik eltemetni a holttetemüket.
10És a föld lakói örvendve, ujjongva vesztükön, ajándékokat küldenek egymásnak, mert ez a két próféta sanyargatta őket.
11De az Isten negyedfél nap múlva beléjük leheli az életnek lelkét s akkor talpra állnak s roppant nagy félelem szállta meg azokat, akik látják őket.
12Majd hallván az égből hangzó hatalmas szózatot: Jertek ide! Felhőbe takarva felmennek az égbe ellenségeiknek szemeláttára.
13És abban a percben nagy földrengés támad, a városok tizedrésze összeomlik, hétezer lélek pusztul el a földrengésben, a többiek pedig szörnyen megijedve, dicsőítik a mennynek Istenét.
14A második jaj elmúlt, a harmadik nyomban következik.
15És most a hetedik angyal fújt a trombitába s rá. felzendült az égben e hatalmas szózat: A mi Urunk az ő Krisztusával a világ felett való uralmat átvette s uralkodik örökkön örökké.
16Erre az Istennek színe előtt ülő huszonnégy presbiter arcra borult s így imádta Istent:
17Hála légyen Néked Urunk, mindenható Isten, aki vagy, voltál és lesz, hogy elfoglaltad dicső trónodat és megkezdted uralkodásodat.
18Dühösködtek a pogányok, de eljött a te haragodnak s a holtak megítélésének napja. Jutalmat adsz a te szolgáidnak, a prófétáknak és a szenteknek, a nevedet félő kicsinyeknek és nagyoknak, a néprontókat pedig megrontod.
19Erre az Istennek mennyei temploma megnyílt s templomában látható lett szövetségének ládája s villámlás, csattogás, mennydörgés, és nagy jégverés támadt.