2 Peter 1
1 Simon Péter, Jézus Krisztusnak szolgája és apostola, a mi Istenünk és a mi megtartó Jézus Krisztusunk igazságában nékünk egyformán drága hitsorsosainak.
2 Kegyelem és békesség néktek bőséggel az Istennek és a mi Urunknak, a Jézus Krisztusnak ismerete által.
3 Az ő isteni ereje halmozott el minket az örök élet s a kegyesség minden javaival, annak ismerete révén, aki dicső hatalmánál fogva meghívott
4 és ekként páratlan, drága kegyelmi Ígéretekkel ajándékozott meg, hogy azok segítségével, kikerülvén az érzéki kívánságoknak fertőjét, az isteni természet részeseivé legyetek.
5 Azért minden erőtöket megfeszítve, a hittel az erényt, az erénnyel a tudást,
6 a tudással az önmegtartóztatást, az önmegtartóztatással a béketűrést, a béketűréssel az isten¬félelmet,
7 az istenfélelemmel a testvéri szeretetet, a testvéri szeretettel pedig az emberszeretetet párosítsátok.
8 Ezeket bírva és ápolva, nem bizonyultok sem hanyag, sem haszontalan népnek a mi Urunk, Jézus Krisztus ismeretében.
9 Míg ellenben aki ezek híjával van, az vak, rövidlátó, az megfelejtkezik régi bűneitől való megtisztulásáról.
10 Azért kedves testvéreim, még több gondot fordítsatok a hivatástokban s kiválasztástokban való megerősödésre, mert ha ezt teszitek, soha sem buktok el.
11 Sőt így számotokra egész biztosan megnyílik a mi Urunknak és Megtartónknak, a Jézus Krisztusnak örök országába vivő út.
12 Ez ok miatt gondom lesz rá, hogy titeket erre szüntelenül emlékeztesselek, noha jártasok s erősek vagytok a veletek közlött igazságban.
13 Kötelességemnek tartom ugyanis, hogy amíg e gyarló testben élek, ébren tartsalak titeket emlékeztető szóm által,
14 tudván, hogy ezt a porsátort nemsokára leteszem, amint ezt énnékem Urunk, a Jézus Krisztus is értésemre adta.
15 De gondom lesz arra is, hogy ti erről holtom után is mindenkor megemlékezhessetek.
16 Mert nem koholt mesék után indulva ismertettük meg veletek a mi Urunknak, a Jézus Krisztusnak hatalmát s visszatérését, hanem mint olyanok, akik szemtanúi voltunk az ő fenségének.
17 Hisz mikor az Atya Isten abban a tisztességben és dicsőségben részesítette őt, hogy eme felséges, dicső szózatot intézte hozzá: Ez az én kedves fiam, én gyönyörűségem!
18 mi, akik ő vele voltunk a szent hegyen, szintén hallottuk ezt az égi szózatot.
19 Ez a mi próféta beszédünk rendíthetetlen alapja s jól teszitek, ha miként a sötét éjben fénylő szövétnekre, úgy figyeltek arra, míg megvirrad és a hajnali csillag felkél szívetekben,
20 elsősorban azt tartva szem előtt, hogy az írásban egy prófécia sem tűri meg az önkényes magyarázatot.
21 Mert egy prófécia sem származott ember akaratából, sőt ellenkezőleg az Isten szent emberei a Szent Lélektől ihletve beszéltek.