2 Corinthians 7
1 Azért kedves testvéreim, ez ígéret birtokában, őrizzük meg tisztán testünket, lelkünket minden fertelemtől s éljünk szentül Isten félelmében mindvégig.
2 Fogadjatok szívetekbe! Mi nem bántottunk meg senkit sem, nem rontottunk meg senkit sem, nem csaltunk meg senkit sem.
3 Nem vádként mondom ezt. Imént mondtam, szeretlek titeket, együtt élek, együtt halok tiveletek.
4 Nagy az én bizodalmam hozzátok, nagyban dicsekszem veletek. Tele, van a szívem vigasztalással, úszom az öröm árjában minden nyomorúságunk dacára.
5 Pedig, mikor megérkeztünk Macedóniába, egy percnyi nyugodalmam sem volt, százféle nyomorúság szakadt rám: kívül harc, belül félelem.
6 De az Isten az elnyomottaknak megvigasztalója, megvigasztalt minket is a Titus megérkezésével.
7 Sőt nem csupán az ő megérkezésével, hanem ama vigasztalással is, amellyel ti vigasztaltátok meg őt. Hiszen vágyódástok, kesergéstek és hozzám való hüségtek hírét hozta meg nékem, úgy, hogy szinte örömre gyúlt szívem.
8 Azért, ha én megszomorítottalak is titeket a levelemmel, már nem bánt az, noha bántott, mert úgy látom, az a levél, hacsak rövid ideig is, megszomorított titeket.
9 Most örvendek, de nem azért hogy megszomorodtatok, hanem, hogy szomorúságtok megtérésre sarkalt. Mert ti Isten szerint szomorodtatok meg, hogy ne valljatok kárt miattunk semmiben.
10 Az isteni szomorúságnak ugyanis üdvősséget szerző megbánhatatlan megtérés, a világi szomorúságnak ellenben halál a vége.
11 Lám! Ez a ti szomorúságtok már is mely nagy lelkesedést keltett szívetekben, sőt mentegetőzést, kedvetlenséget, félelmet, sóvárgást, vetélkedést, megtorlást. Minden tekintetben bebizonyítottátok, hogy tisztán álltok e dologban.
12 Azért ha írtam is néktek, nem a sértő, sem a sértett miatt írtam, hanem, hogy a mi ti rólatok való gondoskodásunk Isten előtt nyilvánvaló legyen. Vigasztalódástok e szerint vigasztalódás nekünk is.
13 S még ennél is nagyobb öröm nékünk Titusnak a felett való öröme, hogy lelkét mindnyájan megnyugtattátok.
14 Mert ilyenformán, ha veletek egyben-másban dicsekedtem is előtte, szégyent nem vallottam; sőt ellenkezőleg, amily igaz mindaz,
15 amit néktek mondtam, oly igaznak bizonyodott Titus előtt való dicsekvésünk is. És most ő még jobban vonzódik hozzátok s gyakran emlegeti mindnyájatoknak engedelmességét, hogy mely rettegéssel s félelemmel fogadtátok őt.
16 örvendek, hogy minden tekintetben bízhatom bennetek.