2 Corinthians 12
1 Haszontalan dolog ugyan, de ha már dicsekednem kell, rákerítem a sort az isteni látomások és kijelentések dolgára.
2 Ismerek én egy keresztyént, aki ezelőtt tizennégy évvel, - testben-e, vagy testen kívül, nem tudom, - Isten tudja, - elragadtatott a harmadik égig.
3 S tudom hogy ez ember - testben-e, vagy testen kívül, nem tudom, a jó Isten tudja.-,
4 elragadtatott egész a paradicsomba s olyan titokzatos szókat hallott, amiket embernek kibeszélnie nem szabad.
5 Ezzel az emberrel dicsekszem, jómagámmal pedig, gyarlóságomat kivéve, bizony nem dicsekszem.
6 Sőt ha dicsekedni akarnék is, nem teszem azt bolondmódra, mert igazat mondok és mértéket tartok, hogy senkise gondoljon többet én felőlem, mint amit lát avagy hall tőlem.
7 Hiszen épp, hogy a rendkívüli kijelentésekben el ne bizakodjam, tüske adatott testembe, a Sátán kínzó angyala, hogy felettébb el ne bizakodjam.
8 E miatt háromszor kértem az Urat, hogy távozzék tőlem.
9 De ő azt felelte: Elég néked az én kegyelmem. Az én erőm az erőtlenségben tökéletes. Nagy örömest dicsekszem hát a gyarlóságommal, hogy Krisztus ereje lakozzék én bennem.
10 Igen, - gyönyörűség nékem az erőtlenség, a bántalmazás, a nyomorúság, az üldözés, a szorongattatás Krisztusért, mert épp mikor erőtlennek látszom, akkor vagyok erős.
11 Bolondoztam. Ti kényszeríttettetek rá. Mert voltaképpen néktek kellett volna engem ajánlani, hiszen én sem vagyok alábbvaló a nagy apostoloknál, ha semmi vagyok is.
12 Apostolságomnak bizonyságát adtam közöttetek a tűrés, a jelek, a csodák és erők nagy sokaságában.
13 Miben szenvedtetek hát ti rövidséget a többi gyülekezetekkel szemben, hacsak nem abban, hogy én magam nem voltam terhetekre néktek? Bocsássátok meg ez igazságtalanságomat.
14 Lám, most harmadízben készülők hozzátok s most sem leszek terhetekre néktek, mert nem azt keresem, ami a tiétek, hanem titeket. Hiszen nem a gyermekek tartoznak kincset gyűjteni a szüléknek, hanem a szülék a gyermekeknek.
15 Sőt én szíves örömest áldozok fel mindent, magamat is - lelketekért, ha mindjárt ti ezért az én túlságos szeretetemért mind kevesebb szeretettel fizettek is nékem.
16 De legyen úgy; én nem voltam terhetekre, hanem ravasz ember lévén, álnokul tőrbe csaltalak.
17 Nos hát, követeim közül ugyan melyik révén fosztottalak ki titeket?
18 Felkértem Titust és vele küldtem ama testvért. Hát Titus kifosztott? Hát nem egy-e a lelkünk, nem egy-e az utunk?
19 Vagy még mindig azt hiszitek, hogy előttetek mentegetőzünk? Isten színe előtt állva, Krisztus nevében beszélünk és minden szavunk, testvérek, épülésteket célozza.
20 Hanem attól tartok, hogy ha odamegyek, nem talállak kedvemre valóknak s ti sem találtok engemet kedvetek szerint valónak, hogy napirenden lesz nálatok a versengés, pártoskodás, a harag, a civódás, a megszólás, a besúgás, a gőgösködés, a rendetlenség.
21 Vajha, mikor újra odamegyek, meg ne alázna köztetek az én Istenem s ne kellene keserves panaszra fakadnom a sok régi bűnös miatt, akik a tisztátalanság, a paráznaság és a bujaság taposott útjáról még most sem tértek le.