2 Corinthians 1
1 Pál, Jézus Krisztus apostola az Isten akaratából és Timóteus testvér, az Isten korintusi gyülekezetének az egész Akájában lévő összes szentekkel együtt.
2 Kegyelem néktek és békesség Istentől, a mi Atyánktól és az Úr Jézus Krisztustól.
3 Áldott legyen a mi Urunknak, a Jézus Krisztusnak Istene és Atyja, az irgalomnak Atyja és minden vigasztalásnak Istene,
4 aki megvigasztal minket minden nyomorúságunkban hogy mi is megvigasztalhassunk bármely nyomorúságban sínylődő embert azzal a vigasztalással, amellyel az Isten minket magunkat vígasztal.
5 Mert amily bőséges rész jutott ki nékünk a Krisztus szenvedéséből, oly bőséges Krisztus által a mi vigasztálasunk is.
6 Tehát, ha nyomorgattatunk, vigasztalás és üdvösség s ha megvigasztaltatunk, az is vigasztalás néktek s erőforrás ugyanazon szenvedések türelmes elviselésére, amelyeket mi is elszenvedünk
7 s éppen ezért a mi tibennetek vetett reménységünk megingathatatlan, tudván, hogy osztályos társaink vagytok a szenvedésben és a vigasztalásban egyaránt.
8 Nem hallgathatom el ugyanis előttetek, testvérek, Ázsiában reánk szakadt nyomorúságunknak dolgát. Bizony erőnk felett terheltettünk meg úgy, hogy már lemondtunk életünkről is.
9 Sőt magunkban halálra szántuk magunkat, hogy ne magunkban bízzunk, hanem a holtakat feltámasztó Istenben.
10 Ő szabadított meg s szabadít meg minket a halál torkából, ő a reménységünk, hogy majd ezután is meg fog szabadítani,
11 ha ti is segítségünkre siettek értünk való könyörgéstekkel, hogy a nékünk osztályrészül jutott kegyadományért sok ajk adjon hálát sokak javára érettünk.
12 Mert egyetlen dicsekvésünk lelkiismeretünk bizonyságtétele, hogy mi Isten szerint való szentséggel s őszinteséggel, nem emberi bölcsességgel, hanem Isten kegyelmével jártunk-keltünk a világon, kiváltképpen tiköztetek.
13 Bizony nem írtunk mást néktek, csakis, amit olvastok avagy ismertek, sőt remélem, el is fogtok ismerni mindvégig,
14 ahogy ismertek minket is részben, vagyis, hogy mi a ti dicsekvéstek vagyunk, amint ti is a mi dicsekvésünk vagytok az Úr Jézus napján.
15 E bizodalomnál fogva előbb hozzátok akartam menni, hogy másodízben részesedjetek a kegyelemben.
16 Tőletek akartam átmenni Macedóniába s Macedóniából újra visszatérni, hogy elkísérjetek engem.
17 Ezt akarva, könnyelmű voltam tán? Vagy amit tervezek, gyarló ember módjára tervezem, hogy nálam az igen¬igen s a nem-nem egy legyen?
18 Isten a tanúm, hogy amit néktek hirdettem, nem volt igen és nem.
19 Mert az Isten fia, Jézus Krisztus, akit mi, én, Szilvánusz és Timóteus hirdettünk néktek, nem volt igen és nem, hanem az Igen megtestesülése.
20 Ő benne az Isten minden ígéretének igene teljesült, azért ő általa mondanak Áment is az Isten dicsőségére.
21 Aki pedig megerősít minket Krisztusban tiveletek együtt és megken, - az Isten,
22 ő meg is pecsételt és megadta a Lélek zálogát szívünkbe.
23 Lelkemre, Isten a tanúm, hogy én irántatok való kíméletből nem mentem el eddig Korintusba.
24 Mert mi nem a ti hitetek urai, hanem a ti örömötök munkatársai vagyunk, mivelhogy a hitben ti erősen álltok.