1 Corinthians 15
1 Felhívom még figyelmeteket kedves testvérek, az evangéliomra, amelyet néktek hirdettem, amelyet be is vettetek, amelyben meg is álltatok
2 s amely által üdvözültök is, ha úgy tartjátok meg, ahogy azt én hirdettem néktek; feltéve, hogy nem hiába hittetek.
3 Mert én elsősorban azt közlöttem tivéletek, amit én is másoktól hallottam, hogy az Írás szerint Krisztus meghalt a mi bűneinkért,
4 hogy eltemettetett s hogy az írás szerint harmadnapon feltámadt
5 és megjelent Kéfásnak, aztán a tizenkettőnek,
6 azután egyszerre ötszáznál ís több testvérnek, akik közül sokan most ís élnek, némelyek pedig már elhunytak,
7 aztán megjelent Jakabnak, később valamennyi apostolnak;
8 legutolszor pedig valamennyi között, mint afféle idétlennek, megjelent nékem is.
9 Mert én az apostolok közt a legkisebb vagyok, méltatlan az apostol névre is, mivelhogy üldöztem az isten gyülekezetét.
10 De Isten kegyelméből vagyok, ami vagyok és az ő irántam való kegyelme nem volt hiábavaló, sőt többet munkálkodtam valamennyiőknél, de nem én, hanem az Istennek én velem való kegyelme.
11 Azért, akár ők, akár én, így prédikálunk és ti így hittetek.
12 Ha tehát Krisztusról azt hirdetjük, hogy ő feltámadott a halálból, hogyan mondhatják némelyek köztetek, hogy nincs feltámadás?
13 Hiszen, ha nincs feltámadás, úgy Krisztus sem támadt fel.
14 Már pedig, ha Krisztus nem támadt fel, hiábavaló a mi prédikálásunk, hiábavaló a ti hitetek is.
15 Sőt az Isten hamis tanúinak bizonyulunk, mert az Istent meghazudtolva tanúsítottuk, hogy feltámasztotta a Krisztust, holott nem támasztotta fel, ha a halottak csakugyan nem támadnak fel.
16 Mert ha a halottak nem támadnak fel, úgy Krisztus sem támadt fel.
17 S ha Krisztus nem támadt fel, úgy a ti hitetek hiábavaló, úgy még a bűn rabja vagytok,
18 sőt azok is elkárhoztak, akik a Krisztusban hunytak el.
19 S ha csakis ebben az életben volt Krisztus a reménységünk, úgy mi nyomorultabbak vagyunk minden embernél.
20 De Krisztus, mint az elhunytak zsengéje, feltámadott a halálból.
21 Mert valamint ember által van a halál, ember által van a halottak feltámadása is,
22 És amint Ádámban mindnyájan meghalnak, úgy Krisztusban is mindnyájan életre keltetnek.
23 Mégpedig mindenki a maga sora szerint.
24 Először, mint zsenge, a Krisztus, aztán a Krisztus hívei az ő visszatérésekor. S akkor beáll a vég, mikor általadja az országot az Istennek s az Atyának s megsemmisít minden birodalmat, minden hatalmat és erőt.
25 Mert néki uralkodnia kell, amíg lába alá nem vet minden ellenséget.
26 Mint utolsó ellenség a halál semmisíttetik meg, mert az Isten mindent az ő lába alá vetett.
27 Mikor pedig az írás azt mondja, hogy minden alája vettetett, világos, hogy kiveszi azt, aki néki mindent alávetett.
28 Majd ha aztán minden alája lesz vetve, akkor a Fiú maga is aláveti magát annak, aki néki mindent alávetett, hogy az Isten legyen minden mindenekben.
29 Hisz különben mi értelme volna azok eljárásának, akik a halottakért avattatják be magukat? Ha a halottak egyáltalán nem támadnak fel, miért avattatják be magukat érettük?
30 S miért tesszük kockára mi is életünket minden percben?
31 Nap-nap után halál révén állok. Oly szent igaz, mint veletek való dicsekvésem a mi Urunkban, a Jézus Krisztusban!
32 Ha én Efézusban embermódra viaskodtam a fenevadakkal, mi hasznom belőle? Ha a halottak nem támadnak fel, akkor együnk, igyunk, holnapra virradva úgyis meghalunk.
33 Ne tévelyegjetek! Rossz társaság a jó erkölcs megrontója.
34 Józanodjatok ki, de igazán és ne vétkezzetek.
35 De hát - kérdezi valaki - hogyan támadnak fel a halottak s milyen testben jelennek meg?
36 Te balga! Amit elvetsz, nem kél ki, csak ha megrothad.
37 És vetéskor nem a majd kikelő növényt veted el, csak a puszta magot, teszem azt a búza, vagy más növény magvát.
38 Az Isten azonban akarata szerint való testet ád néki, még pedig minden egyes magnak tulajdon testét.
39 Nem minden testanyag egyazon testanyag. Más az ember, más a barom, más a hal és más a madár testanyaga.
40 Vannak égi s vannak földi testek, de egész más az égi és egész más a földi testek fénye.
41 Más a napnak fénye, más a holdnak fénye, más a csillagoknak fénye. Csillag a csillagtól fényre különbözik.
42 Így van a halottak feltámadásával is: Elvettetik romlandó, feltámasztatik romolhatatlan test?
43 Elvettetik erőtelen, feltámasztatik erős test.
44 Elvettetik érzéki, feltámasztatik lelki test. Ha van érzéki, van lelki test is.
45 Az írás is azt mondja: Az első ember Ádám, élő lélek, az utolsó Ádám éltető lélek lett.
46 De az első nem a lelki, hanem az érzéki, aztán jön a lelki.
47 Az első ember földből való, földi a második ember mennyből való.
48 Amilyen a földi, olyanok a földiek is és amilyen a mennyei, olyanok a mennyeiek is.
49 S amint viseltük a földi ember képét, viselni fogjuk a mennyei ember képét is.
50 Én pedig azt mondom, testvérek: gyarló test s vér nem örökölheti az Istennek országát és a romlandóság sem örökli a romolhatlanságot.
51 Most már titkot mondok néktek: Nem mindnyájan szunnyadunk el, de mindnyájan elváltozunk.
52 Nagy hirtelen, egy pillanat alatt, az utolsó trombitaszóra; mert a trombita megszólal s a halottak feltámadnak romolhatlanságban, mi meg elváltozunk.
53 Ennek a romlandó testnek ugyanis fel kell öltenie a romolatlanságot s e romlandó testnek a halhatatlanságot.
54 Majd, ha aztán az a romlandó test felölti magára a a romolhatlanságot s ez a halandó test felölti magára a halhatatlanságot, akkor beteljesül ama megírt ige: Diadalom! A halálnak vége!
55 Halál! Hol a diadalmad? Halál? Hol a fullánkod?
56 Hisz a halál fullánkja a bűn. a bűn ereje pedig a törvény.
57 De hála Istennek! Ő minékünk diadalmat adottá mi Urunk, Jézus Krisztus által.
58 Álljatok meg tehát kedves testvéreim, szilárdan, rendületlenül s buzgólkodjatok mindenkor az Úrnak dolgában, tudván, hogy a ti munkátok az Úrban nem hiábavaló.