1 Corinthians 10
1 Nem hallgathatom el előttetek, kedves testvéreim, hogy a mi atyáink mindnyájan a felhő alatt voltak és mindnyájan átkeltek a tengeren
2 s mindnyájan beavattattak Mózesbe, a felhőben s a tengerben,
3 hogy mindnyájan ugyanazt a lelki ételt ették
4 és mindnyájan ugyanazt a lelki italt itták. Ittak az őket kísérő sziklából. Az a szikla pedig Krisztus volt.
5 De az Isten az ő többségükben nem talált gyönyörűségei? Elhullottak a pusztában.
6 Példa ez minékünk, hogy a gonosz kívánság erőt ne vegyen rajtunk is, amint erőt vett őrajtuk.
7 Ne legyetek hát bálványimádók, mint közülük némelyek, ahogy meg van írva: Leült a nép enni, inni, aztán felkeltek játszani.
8 S ne paráználkodjatok, mint közülük némelyek és elestek egy nap alatt huszonhárom ezren.
9 Se ne kísértsük az Urat, mint közülük némelyek s elpusztultak kígyómarás miatt.
10 Se ne zúgolódjatok, mint közülük némelyek és elvesztek az öldöklő angyal által.
11 Mindez pedig példaképpen esett meg Őrajtuk s azért íratott meg, hogy mi, akikhez a világ vége elközelgett, tanuljunk belőle.
12 Azért, aki azt hiszi, hogy erősen áll, vigyázzon, hogy el ne essék.
13 Eddig csak emberi kísértés környékezett meg titeket, node hű az Isten, nem hágy erőtökön felül kísértetni, sőt a kísértéssel egyben utat mutat, hogy elszenvedhessétek azt.
14 Kerüljétek tehát, kedves testvéreim, a bálványimádást.
15 Úgy szólok hozzátok, mint értelmes emberekhez, ítéljétek meg magátok, amit most mondok.
16 Az áldásnak megáldott pohara nem a Krisztus vérének közössége-e? És a megtört kenyér nem a Krisztus testének közössége-e?
17 Egy a kenyér, egy test vagyunk mi is, habár sokan vagyunk, mert mindnyájan egy kenyérben részesedünk.
18 Nézzétek az érzéki Izraelt! Az áldozatevők, nem az oltár közössége-e?
19 S mit mondok ezzel? Tán, hogy a bálványáldozati hús, avagy a bálvány mégis csak valami?
20 Ezt nem, de igenis, hogy amit a pogányok áldoznak, azt az ördögöknek s nem az Istennek 5 Mózes 32,21. áldozzák; már pedig én nem szeretném, ha ti az ördögök közösségébe lépnétek.
21 Nem ihatjátok az Úr poharát meg az ördögök poharát; nem lehettek vendégei Úr asztalának meg az ördögök asztalának.
22 Vagy haragra gerjesszük az Urat? Csak nem vagyunk erősebbek nála?
23 Minden szabad nékem, de nem minden válik javamra. Minden szabad nékem, de nem minden szolgál lelki épülésemre.
24 Senki se a maga, hanem a más javát kéresse.
25 Amit a piacon árulnak, egyétek meg a nélkül, hogy abból lelkiismereti kérdést csinálnátok.
26 Az Úré a föld s annak teljessége.
27 Ha pedig valamely hitetlen hív meg titeket s kedvetek van elmenni hozzája, amit elétek tálalnak, egyétek meg, a nélkül, hogy abból lelkiismereti kérdést csinálnátok.
28 De ha valaki azt mondja néktek: Ez bálványáldozati hús! akkor ne egyetek abból, a felszólaló és a lelkiismeret miatt.
29 Ez alatt azonban nem a te lelkiismeretedet, hanem azét a másikét értem. Mert miért Ítéltessék meg az én szabadságom más lelkiismeretétől?
30 S ha én áldást mondva ülök az asztalhoz, miért szálljon átok rám a miatt, amiért én hálát adok.
31 Azért akár esztek, akár isztok s egyáltalán bármit cselekesztek, mindent az Isten dicsőségére tegyetek.
32 Ti ne botránkoztassátok meg sem a zsidókat, sem a görögöket, sem az Isten gyülekezetét. A példát megadtam.
33 Én mindenben mindenkinek kedvére cselekszem s nem a magam, hanem sokak javát munkálom, hogy üdvözüljenek.