1Nyisd meg kapuidat, Libánon, hogy tűz eméssze meg cédrusaidat!
2Jajgass, te ciprus, mert ledől a cédrus, elpusztult, ami a legjava! Jajgassatok, ti Básán tölgyei, mert ledőlt a rengeteg erdő!
3Pásztorok jajkiáltása hangzik, mert elpusztult büszkeségük! Oroszlánkölyök ordítása hangzik, mert elpusztult a Jordán sűrűje!
4Azt mondja az ÚR, az én Istenem: Legeltesd a levágásra szánt juhokat,
5amelyeket vásárlóik büntetlen leölnek, eladóik pedig azt mondják: „Áldott az ÚR, mert meggazdagodtam!” Pásztoraik sem kímélik őket.
6Bizony, én sem kímélem többé e föld lakosait – ezt mondja az ÚR –, sőt minden embert a felebarátja kezébe és a királya kezébe adok, és szétszaggatják ezt az országot, de én nem szabadítom meg őket a kezükből!
7Legeltettem hát a levágásra szánt juhokat, a nyomorgatott juhokat, és választottam magamnak két botot. Az egyiket jóakaratnak neveztem, a másikat egyetértésnek, így legeltettem a juhokat.
8Három pásztort küldtem el egy hónap alatt, mert elkeseredett a lelkem miattuk, és az ő lelkük is megutált engem.
9Azt mondtam: Nem legeltetlek benneteket, haljon meg a halálra való, és pusztuljon a levágnivaló, a megmaradtak pedig egyék egymás húsát.
10Akkor fogtam az egyik botomat, a jóakaratot, és eltörtem, hogy fölbontsam szövetségemet, amelyet az összes néppel kötöttem.
11Föl is bomlott az azon a napon, és így tudták meg a sanyargatott juhok, akik ragaszkodtak hozzám, hogy az ÚR dolga ez.
12Azt mondtam nekik: Ha jónak látjátok, adjátok meg béremet, ha pedig nem, tartsátok vissza! És harminc ezüstpénzt fizettek béremül.
13Akkor azt mondta nekem az ÚR: Dobd a fazekas elé! Nagy jutalom ez, amelyre engem becsültek. Elvettem azért a harminc ezüstpénzt, és az ÚR házába, a fazekas elé dobtam.
14Majd eltörtem a másik botomat is, az egyetértést, hogy fölbontsam a testvériséget Júda és Izráel között.
15Azután azt mondta nekem az ÚR: Most még szerezz magadnak bolond pásztorhoz való dolgokat.
16Mert íme, olyan pásztort támasztok ebben az országban, aki nem törődik az elveszettekkel, nem keresi a kóborgót, nem gyógyítja meg a megtépettet, nem táplálja a jó karban levőt, de a kövéreknek megeszi a húsát, és körmeiket letördeli.
17Jaj a mihaszna pásztornak, aki elhagyja a nyájat! Fegyver érje utol a karját és a jobb szemét! Száradjon le a karja, és teljesen vakuljon meg a jobb szeme!