1Ó, mily szépen lépdelsz saruidban, ó, fejedelmi leány! Csípőd hajlatai olyanok, mint az ékszerek, melyeket művészi kezek alkottak.
2Köldököd kerek csésze, melyből nem hiányozhat a fűszeres bor. Hasad, mint a gabonaasztag, liliomokkal körülkerítve.
3Két melled, mint két őzike, a gazella ikrei.
4Nyakad, mint az elefántcsonttorony. Szemeid, mint a hesbóni halastavak a batrabbími kapunál. Orrod hasonló a Libánon tornyához, mely Damaszkusz felé néz.
5Fejed hasonló a Karmelhez és hajfonatod a bíborhoz, a királyt is fogva tartják fürtjeid.
6Mily szép vagy, és milyen kedves, ó, szerelmem, a te gyönyörűségeddel!
7Termeted hasonló a pálmafához, és melleid olyanok, mint a szőlőfürtök.
8Azt mondtam: Fölmászom apálmafára, és megragadom az ágait. Olyanok melleid, mint a szőlőfürtök, és leheleted illata, mint az almáé.
9Ínyed íze, mint a legjobb boré, mely szerelmesemtől árad felém, és amely szóra nyitja az alvók ajkát.
10Szerelmesemé vagyok, és ő is engem kíván!
11Jer, szerelmesem, menjünk ki a mezőre, töltsük az éjszakát a falvakban.
12Keljünk föl korán, menjünk a szőlőskertekbe, hogy lássuk, fakad-e a szőlő, kinyílt-e virága, és virágoznak-e a gránátalmafák. Ott adom neked szerelmemet.
13A mandragórák illatoznak, ajtónk előtt ott a sok pompás gyümölcs, frisset és aszaltat is tettem félre neked, szerelmesem.