1Sáron nárcisza vagyok, a völgyek lilioma.
2Mint liliom a tövisek közt, olyan az én mátkám a leányok között.
3Mint az almafa az erdő fái között, olyan az én szerelmesem az ifjak között. Árnyékában vágyom ülni, gyümölcse gyönyörűséges ínyemnek.
4Bevisz engem a borozóházba, és zászlaja fölöttem a szerelem.
5Erősítsetek engem aszúszőlővel, üdítsetek föl engem almával, mert a szerelem betege vagyok.
6Bal keze a fejem alatt van, és jobb kezével átölel engem.
7Kényszerítelek titeket, Jeruzsálem leányai, a gazellákra és a mező szarvasaira: ne költsétek föl, ne ébresszétek föl a szerelmet addig, amíg nem akarja!
8Szerelmesem szavát hallom, íme, ő jön ugrálva a hegyeken, szökellve a halmokon!
9Szerelmesem olyan, mint a gazella vagy a fiatal szarvas. Íme, itt áll túl a házfalunkon, benéz az ablakon keresztül, betekinget a rostélyokon keresztül.
10Így szólt hozzám szerelmesem: Kelj föl, mátkám, én szépségem, jöjj!
11Mert íme, elmúlt a tél, elmúlt az eső, és elment.
12Virágok nyílnak a földön, eljött az éneklés ideje, gerlebúgás hallatszik földünkön.
13A fügefa érleli első gyümölcsét, és a szőlők virágoznak, jó illatot árasztanak. Kelj föl, mátkám, én szépségem, és jöjj hozzám!
14Én galambom, a kőszikla hasadékában, a magas kőszál rejtekén, mutasd meg nekem arcodat, hadd halljam szavadat, mert szavad gyönyörűséges, és bájos az orcád!
15Fogjátok meg nekünk a rókákat, a rókafiakat, mert elpusztítják a szőlőket, pedig szőlőink már virágba borultak.
16Az én szerelmesem az enyém, és én az övé vagyok, aki a liliomok közt legeltet.
17Míg hűvösebb lesz a nap, és megnyúlnak az árnyak, térj vissza, és légy olyan, szerelmesem, mint a gazella vagy a fiatal szarvas Béter hegyein.