Song of Solomon 6
1 (5,17) Hova ment a szerelmesed, ó, asszonyok szépe? Hova lett szerelmesed? Hadd keressük veled együtt!
2 (5,18) Szerelmesem a kertjébe ment, a balzsamágyások közé, hogy a kertben sétáljon, és liliomot szedjen.
3 (5,19) Szerelmesemé vagyok, és szerelmesem az enyém, aki a liliomok közt sétál.
4 (1) Szép vagy, mátkám, mint Tirca városa, kedves, mint Jeruzsálem, ámulatba ejtő, mint a zászlós tábor.
5 (2) Fordítsd el rólam tekinteted, mert zavarba ejtesz engem. Hajad olyan, mint a kecskenyáj, amely a Gileádról ereszkedik alá.
6 (3) Fogaid, mint a juhnyáj, amely az úsztatásból jött föl, mindegyiknek ikerpárja van, és nincs köztük meddő.
7 (4) Halántékod olyan a fátylad alatt, mint a gránátalmagerezd.
8 (5) Van hatvan királyné, nyolcvan másodfeleség is és számtalan leányzó.
9 (6) De galambom csak ez az egy, az én tökéletesem, anyjának egyetlenje, szülőjének legkedvesebbje. Nézik őt a leányok, és boldognak mondják, dicsérik őt a királynék és a másodfeleségek.
10 (7) Ki ő, aki úgy tűnik elő, mint a hajnal pírja, szép, mint a hold, tiszta, mint a nap, ámulatba ejtő, mint a zászlós tábor?
11 (8) A diófás kertbe mentem le, hogy lássam a völgy zöld füvét, hogy megnézzem, fakad-e a szőlő, és virágoznak-e a gránátalmafák.
12 (9) Észre se vettem, ahogy lelkem az én nemes népem díszhintajába ültetett.
13 (10) Térj vissza, ó, Szulamit! Térj vissza, térj vissza, hadd nézzünk téged! Mit nézitek Szulamitot, mint a mahanaimbeli táncot?