Romans 9
1 Igazságot szólok Krisztusban, nem hazudok, lelkiismeretem velem együtt tesz bizonyságot a Szentlélek által,
2 hogy nagy az én szomorúságom, és szüntelen való az én szívem fájdalma.
3 Mert kívánnám, hogy én magam átok legyek, elszakítva Krisztustól az én atyámfiaiért, test szerinti rokonaimért,
4 akik izraeliták, akiké a fiúság, a dicsőség, a szövetségek, a törvényadás, az istentisztelet és az ígéretek,
5 akiké az atyák, és akik közül való test szerint Krisztus is, aki Isten mindenek felett: áldott legyen mindörökké. Ámen.
6 De az nem lehet, hogy Isten beszéde meghiúsult volna! Mert nem mindnyájan izraeliták azok, akik Izráeltől valók,
7 s nem mindnyájan Ábrahám gyermekei, akik az ő magvából valók, hanem az Izsákét nevezik majd utódodnak.
8 Azaz nem a test szerinti gyermekek az Isten gyermekei, hanem az ígéret gyermekei számítanak utódoknak.
9 Mert az ígéret szava ez: Ez idő tájban eljövök, és Sárának fia lesz.
10 De nemcsak ő, hanem Rebeka is, aki egytől, Izsáktól, a mi atyánktól fogant fiakat.
11 Mert amikor még meg sem születtek, és semmi jót vagy rosszat nem tettek, de hogy Istennek a kiválasztáson alapuló elhatározása érvényesüljön – nem a cselekedetek szerint, hanem az elhívó akarata szerint –,
12 megmondatott neki, hogy a nagyobbik szolgál a kisebbnek.
13 Amint az meg van írva: Jákóbot szerettem, Ézsaut pedig gyűlöltem.
14 Mit mondunk tehát? Vajon nem igazságtalanság ez Isten részéről? Semmiképpen!
15 Mert Mózesnek ezt mondja: Könyörülök azon, akin könyörülök, és kegyelmezek annak, akinek kegyelmezek.
16 Azért tehát nem azé, aki akarja, nem is azé, aki fut, hanem a könyörülő Istené.
17 Mert azt mondja az Írás a fáraónak: Azért támasztottalak téged, hogy megmutassam rajtad hatalmamat, és hogy hirdessék nevemet az egész földön.
18 Azért akin akar, könyörül, akit pedig akar, megkeményít.
19 Mondhatnád azért nekem: Akkor miért hibáztat engem? Hiszen ki állhat ellene az ő akaratának?
20 De hát ki vagy te, ó, ember, hogy perbe szállsz Istennel? Vajon mondja-e a készítmény a készítőjének: Miért formáltál engem ilyenre?
21 Avagy nincs-e a fazekasnak hatalma az agyagon, hogy ugyanabból a gyuradékból az egyik edényt díszesre, a másikat pedig közönségesre készítse?
22 Isten pedig, amikor meg akarta mutatni az ő haragját, és meg akarta ismertetni az ő hatalmát, nagy béketűréssel elszenvedte a harag edényeit, amelyek veszedelemre készültek,
23 azért, hogy megismertesse az ő dicsőségének gazdagságát az irgalom edényein, amelyeket eleve dicsőségre készített.
24 Ilyeneknek hívott el minket is, nemcsak a zsidók, hanem a pogányok közül is,
25 amint Hóseásnál is mondja: Azt, amelyik „nem népem”, népemnek hívom, és a „nem szeretettet” szeretettnek.
26 És lesz, hogy azon a helyen, ahol ezt mondták nekik: „Ti nem vagytok az én népem”, ott az élő Isten fiainak fogják őket hívni.
27 Ézsaiás pedig ezt hirdeti Izráelről: Ha Izráel fiainak száma annyi volna is, mint a tenger homokja, csak a maradék üdvözül.
28 Mert az Úr gyorsan valóra váltja és beteljesíti szavát a földön.
29 Ahogyan Ézsaiás előre megmondta: Ha a Seregek Ura nem hagyott volna magot nekünk, olyanná lettünk volna, mint Sodoma, és Gomorához lettünk volna hasonlók.
30 Mit mondjunk tehát? Azt, hogy a pogányok, akik nem törekedtek az igazságra, elnyerték az igazságot, mégpedig a hitből való igazságot;
31 Izráel viszont, amely törekedett az igazság törvényére, nem jutott el erre a törvény alapján.
32 Miért? Azért, mert nem hitből keresték, hanem cselekedetek útján akarták elérni, és beleütköztek a megütközés kövébe,
33 amint meg van írva: Íme, megütközés kövét és megbotránkozás szikláját teszem Sionba, és aki hisz benne, nem szégyenül meg.