1[Dávid imádsága.] URam, fordítsd felém füledet, hallgass meg, mert nyomorult és szegény vagyok!
2Tartsd meg életemet, mert kegyes vagyok. Mentsd meg, Istenem, szolgádat, aki benned bízik.
3Könyörülj rajtam, Uram, mert hozzád kiáltok mindennap!
4Vidámítsd meg szolgád lelkét, mert hozzád emelem föl, Uram, lelkemet.
5Mert te, Uram, jó vagy és megbocsátó, igen kegyelmes mindazokhoz, akik hozzád kiáltanak.
6Figyelj, URam, imádságomra, és hallgasd meg könyörgésem szavát!
7Nyomorúságom idején hozzád kiáltok, mert te meghallgatsz engem.
8Nincsen, Uram, hozzád hasonló az istenek között, és nincs műveidhez hasonló sem!
9Eljön minden nép, amelyet alkottál, leborulnak előtted, Uram, és dicsőítik nevedet.
10Mert nagy vagy te, és csodadolgokat művelsz. Egyedül csak te vagy Isten!
11Taníts meg engem utadra, URam, hogy igazságodban járhassak, és teljes szívvel féljem nevedet!
12Magasztallak, URam, Istenem, teljes szívemből, és örökké dicsőítem nevedet!
13Mert nagy rajtam a kegyelmed, és a Seol mélyéről is kiszabadítottad lelkemet.
14Istenem! Kevélyek támadtak ellenem, és kegyetlenek serege keresi lelkemet, akik nem törődnek veled.
15De te, Uram, irgalmas és könyörülő Isten vagy, késedelmes a haragra, és nagy a kegyelmed és hűséged!
16Tekints rám, és könyörülj rajtam! Add a te erődet szolgádnak, és mentsd meg szolgálóleányod fiát!
17Add nekem jóságod jelét, hogy lássák gyűlölőim, és megszégyenüljenek, amikor te, URam, megsegítesz és megvigasztalsz engem.