1[A karmesternek: a „Ne veszíts el” dallamára. Ászáf zsoltára.] (2) Magasztalunk téged, Istenünk, magasztalunk, mert közel van neved, ezt hirdetik csodatetteid.
2(3) Ha kijelölöm az idejét, én méltányosan ítélek.
3(4) Ha meginog a föld minden lakójával együtt, én erősítem meg oszlopait. [Szela]
4(5) A kérkedőknek azt mondom: „Ne kérkedjetek!”, a gonoszoknak pedig, hogy „Ne emeljetek szarvat!”.
5(6) Ne emeljétek magasra szarvatokat, ne szóljatok megkeményedett nyakkal.
6(7) Mert nem keletről, nem nyugatról és nem is a puszta felől támad a fölmagasztalás,
7(8) hanem Isten a bíró, aki az egyiket megalázza, a másikat fölmagasztalja.
8(9) Mert pohár van az ÚR kezében, tele pezsgő, kevert borral. Ha tölt belőle, ki kell inni, még a seprőjét is ki kell hörpintenie a föld minden gonosztevőjének.
9(10) Én pedig hirdetem ezt mindörökké, és dicséretet énekelek Jákób Istenének.
10(11) A gonoszok szarvait mind letördelem, az igaznak szarvai pedig fölmagasztaltatnak.