Psalms 7
1 [Dávid éneke, amelyet a benjámini Kús beszéde miatt énekelt az ÚRnak.] (2) URam, Istenem, te vagy menedékem, szabadíts meg engem minden üldözőmtől, és ments meg engem,
2 (3) hogy szét ne tépjék lelkemet, mint az oroszlán, szét ne szaggassanak, ha nincsen szabadító.
3 (4) URam, Istenem, ha ilyet cselekedtem, ha álnokság van a kezemben,
4 (5) ha gonosszal fizettem a jóakarómnak, és tönkretettem azt, aki ok nélkül ellenségem volt,
5 (6) akkor ellenség üldözze lelkemet, érjen utol, és tiporja földre életemet, sújtsa porba dicsőségemet. [Szela]
6 (7) Kelj föl, URam, haragodban, emelkedjél föl ellenségeim dühe ellen! Kelj föl érettem te magad, és ítélj úgy, amint elhatároztad!
7 (8) Népek sokasága vegyen körül, és térj vissza fölöttük a magasságba.
8 (9) Az ÚR ítéli meg a népeket. Ítélj meg engem, URam, igazságom és ártatlanságom szerint!
9 (10) Szűnjék meg a gonoszok gazsága, és erősítsd meg az igazat, te, aki a szíveket és veséket vizsgálod, igazságos Isten!
10 (11) Az én pajzsom az Isten, aki megszabadítja a tiszta szívűeket.
11 (12) Igaz bíró az Isten, olyan Isten, aki mindennap haragudhat.
12 (13) Ha nem tér meg a gonosz, kardját élesíti, megfeszíti íját, és célra tart.
13 (14) Halálos fegyvert fordít felé, és megtüzesíti nyilait.
14 (15) Íme, ha vajúdik benne a gonoszság, viszályt fogan, és hazugságot szül.
15 (16) Vermet ás, és mélyre vájja azt; de maga esik a verembe, amelyet készített.
16 (17) Visszafordul fejére mindaz, amit elkövetett, és visszaszáll fejére erőszakossága.
17 (18) Dicsérem az URat igazságáért, és dicsőítő éneket zengek a felséges ÚR nevének.