Bible

1 [Dávid zsoltára abból az időből, amikor Júda pusztájában volt.] (2) Ó, Isten, te vagy az én Istenem! Téged keres, téged szomjaz a lelkem, utánad sóvárog testem, mint a kiszáradt, elepedt föld, amelynek nincs vize, 2 (3) hogy láthassalak téged a szent helyen, szemlélhessem hatalmadat és dicsőségedet. 3 (4) Hiszen kegyelmed jobb az életnél. Ajkam hadd dicsérjen téged! 4 (5) Hadd áldjalak ezért életem fogytáig, hadd emeljem föl kezemet a te nevedben! 5 (6) Mintha zsíros falatokkal és kövérséggel telne meg lelkem, amikor víg ajakkal dicsér téged a szám! 6 (7) Rád gondolok ágyamban, őrváltásról őrváltásra rólad elmélkedem. 7 (8) Mert te voltál segítségem, és szárnyad árnyékában örvendeztem. 8 (9) Ragaszkodik hozzád a lelkem, jobbod megtámogat engem. 9 (10) Azok pedig, akik halálra keresik lelkemet, a föld mélységeibe jutnak, 10 (11) kard martalékául esnek, és sakálok eledelévé lesznek. 11 (12) A király pedig örvendezni fog Istenben; dicsérik őt mindazok, akik rá esküsznek, de a hazugok szája be lesz dugva.