1[A karmesternek: Kórah fiainak éneke, magas hangra.] (2) Isten a mi oltalmunk és erősségünk; igen biztos segítség a nyomorúságban.
2(3) Azért nem félünk, ha megindulna is a föld, ha hegyek omlanának is a tenger közepébe.
3(4) Zúghatnak, tajtékozhatnak hullámai; hegyek rendülhetnek meg háborgásától. [Szela]
4(5) Van egy folyam, melynek árja Isten városát örvendezteti, a Felséges szent hajlékait.
5(6) Isten van benne, nem rendül meg; megsegíti Isten virradatkor.
6(7) Nemzetek zajonganak, országok meginognak; ha az ÚR kiengedi hangját, megolvad a föld.
7(8) A seregek URa velünk van, Jákób Istene a várunk. [Szela]
8(9) Jöjjetek, lássátok az ÚR tetteit, aki pusztává teheti a földet.
9(10) Háborúkat némít el a földkerekségen, íjat tör, és kopját ront, harci szekereket éget el.
10(11) Csendesedjetek el, és ismerjétek el, hogy én vagyok az Isten! Magasztalnak a népek, magasztal a föld is.
11(12) A Seregek URa velünk van, Jákób Istene a várunk!