Psalms 42
1 [A karmesternek: Kórah fiainak tanítása.] (2) Amint a szarvas kívánkozik a folyóvízhez, úgy vágyik utánad a lelkem, Istenem!
2 (3) Isten után szomjazik lelkem, az élő Isten után. Mikor mehetek el, hogy megjelenjek Isten előtt?
3 (4) Éjjel és nappal könnyhullatásom volt a kenyerem, mikor mindennap azt mondták nekem: Hol van a te Istened?
4 (5) Amikor kiöntöm lelkemet, ezekről emlékezem: milyen nagy csoportban vonultam azelőtt, és milyen hangos ujjongással és hálaadással vezettem az ünneplő sokaságot Isten házáig.
5 (6) Miért csüggedsz el, lelkem, miért nyugtalankodsz bennem? Bízzál Istenben, mert még hálát adok neki az ő szabadításáért!
6 (7) Istenem, elcsügged bennem a lelkem, azért megemlékezem rólad a Jordán földjéről és a Hermónról, a Micár hegyéről.
7 (8) Örvény örvényt hív elő zuhatagjaid hangjára, minden vízáradásod és hullámod átcsapott fölöttem.
8 (9) Nappal kegyelmét küldte hozzám az ÚR, éjjel éneke volt velem, imádság életem Istenéhez.
9 (10) Hadd mondjam Istennek, kőszálamnak: Miért feledkeztél el rólam? Miért kell gyászban járnom az ellenség háborgatása miatt?
10 (11) Olyan, mintha csontjaimat zúznák össze, amikor szorongatóim gyaláznak engem, és naponként azt mondják nekem: Hol van a te Istened?
11 (12) Miért csüggedsz el, lelkem, és miért nyugtalankodsz bennem? Bízzál Istenben, mert még hálát adok neki, az én szabadítómnak és Istenemnek!