1[Dávid tanítása.] Boldog az, akinek hamissága megbocsáttatott, vétke elfedeztetett.
2Boldog ember az, akinek az ÚR nem tulajdonít bűnt, akinek lelkében nincsen csalárdság.
3Amíg hallgattam, megavultak csontjaim a naphosszat tartó jajgatás miatt.
4Míg éjjel-nappal rám nehezedett a kezed, ellankadt az életerőm, mint a nyári hőségben. [Szela]
5Vétkemet bevallottam neked, bűnömet nem fedeztem el. Azt mondtam: „Bevallom hamisságomat az ÚRnak”, és te elvetted rólam bűnömet, amellyel vétettem. [Szela]
6Azért hozzád fohászkodjék minden kegyes, amíg még megtalálhat. Ha a nagy vizek áradnának is, nem érhetik el őt.
7Te vagy oltalmam, te mentesz meg a veszedelemtől. Körülveszel engem a szabadulás örömével. [Szela]
8Bölccsé teszlek és megtanítalak téged, hogy melyik úton járj; szememmel tanácsollak téged.
9Ne legyetek oktalanok, mint a ló és az öszvér, amelynek kantárral és zablával kell szorítani az állát, másképpen nem enged neked.
10Sok bánata van a gonosznak, de aki bízik az ÚRban, azt ő kegyelemmel veszi körül.
11Örüljetek az ÚRban, ujjongjatok, ti igazak! Vigadozzatok mindnyájan, ti tiszta szívűek!