1[Dávid zsoltára, amikor fia, Absolon elől menekült.] (2) URam, hogy megsokasodtak ellenségeim! Sokan vannak, akik rám támadnak!
2(3) Sokan mondják lelkem felől: Nincs számára segítség Istennél. [Szela]
3(4) De te, ó, URam, pajzsom vagy nekem, dicsőségem, aki fölmagasztalod a fejem.
4(5) Fennszóval kiáltok az ÚRhoz, és ő meghallgat engem szent hegyéről. [Szela]
5(6) Lefekszem és elalszom, majd fölébredek, mert az ÚR támogat engem.
6(7) Nem félek sokezernyi néptől sem, amely ellenségesen körülvett engem.
7(8) Kelj föl, URam, szabadíts meg, Istenem! Mert te vered arcul minden ellenségemet; a gonoszok fogait összetöröd.
8(9) Az ÚRé a szabadítás. Legyen áldásod népeden!