1[Dávidé.] Hozzád kiáltok, URam, kősziklám. Ne fordulj el szótlanul tőlem, mert ha néma maradsz, hasonló leszek a sírba szállókhoz.
2Halld meg esedezésem hangját, amikor hozzád kiáltok, és amikor fölemelem kezemet szentséged lakhelye felé.
3Ne számlálj engem a hitetlenek és gonosztevők közé, akik békességgel szólnak felebarátaikhoz, szívükben pedig gonoszság van.
4Fizess meg nekik cselekedeteik és gonosz szándékuk szerint. Kezük munkája szerint fizess meg nekik. Add meg nekik, amit érdemelnek!
5Mivel nem figyelnek az ÚR cselekedeteire és kezének munkáira, lerontja és nem építi fel őket.
6Áldott az ÚR, mert meghallgatta könyörgésem szavát!
7Erőm és pajzsom az ÚR, benne bízik szívem. Megsegített, ezért örvend a szívem, és hálát adok neki énekemmel.
8Népének erőssége az ÚR, és fölkentjének megtartó ereje.
9Segítsd meg népedet, és áldd meg örökségedet, legeltesd és magasztald fel őt mindörökké!