1[Dávid zsoltára.] Az ÚRé a föld s annak teljessége, a földkerekség s annak lakói.
2Mert ő vetette meg alapját a tengereken és erősítette meg a folyókon.
3Ki mehet föl az ÚR hegyére, és ki állhat meg szent helyén?
4Az ártatlan kezű és tiszta szívű, aki nem adja lelkét hiábavalóságra, és nem esküszik csalárdságra.
5Áldást nyer ő az ÚRtól és igazságot szabadító Istenétől.
6Ilyen az őt keresők nemzedéke, akik Jákób Istenének arcát keresik. [Szela]
7Ti kapuk, emeljétek föl fejeteket, és emelkedjetek föl, ti örökkévaló ajtók! Hadd menjen be a dicsőség királya!
8Ki a dicsőség királya? Az erős és hatalmas ÚR, a hatalmasan hadakozó ÚR.
9Ti kapuk, emeljétek föl fejeteket, és emelkedjetek föl, ti örökkévaló ajtók! Hadd menjen be a dicsőség királya!
10Ki a dicsőség királya? A seregek URa, ő a dicsőség királya.