Psalms 17
1 [Dávid imádsága.] Hallgasd meg, URam, az igazságot, vedd észre kiáltásomat! Figyelj imádságomra, amely nem csalárd ajakról ered.
2 Tőled jöjjön ítéletem, szemed tekintsen az igazságra.
3 Megvizsgáltad a szívemet, meglátogattál éjjel. Ha próbára teszel, nem találsz bennem semmi rosszat; elhatároztam, hogy nem vétkezem a számmal.
4 Bármit tettek is az emberek, én ajkad igéjére figyelve őrizkedtem az erőszakosok ösvényeitől.
5 Lépéseim a te ösvényeidhez igazodtak, nem ingadozott a lábam.
6 Hívtalak, mert te felelhetsz nekem, Istenem! Fordítsd felém füledet, hallgasd meg beszédemet!
7 Mutasd meg csodálatosan kegyelmedet, te, aki jobboddal megszabadítod támadóiktól a benned bízókat!
8 Őrizz, mint a szemed fényét, szárnyad árnyékába rejts el engem
9 a gonoszok elől, akik el akarnak pusztítani; halálos ellenségeim elől, akik körülvesznek engem.
10 Megkövéredett szívüket bezárták, szájuk kevélyen szól.
11 Körülvettek most, bármerre lépünk; szemüket ránk szegezik, hogy földre terítsenek.
12 Olyanok, mint az oroszlán, amely zsákmányra vágyik, vagy mint az oroszlánkölyök a rejtekhelyén.
13 Kelj fel, ó, URam! Szállj szembe vele, és terítsd le, fegyvereddel mentsd meg életemet a gonosztól!
14 Szabadíts meg kezeddel, ó, URam, az emberektől, a világ embereitől, akiknek osztályrészük ez életben van! Megtöltötted hasukat javaiddal, bővelkednek fiakkal, ami pedig megmarad utánuk, azt gyermekeikre hagyják!
15 Én pedig meglátom arcodat igazságban, arcod látása megelégít, amikor fölébredek.