1[Ének fölmenetelkor.] Sokat szorongattak engem ifjúságom óta – mondja Izráel –,
2sokat szorongattak engem ifjúságom óta, mégsem bírtak velem.
3Szántók szántottak hátamon, hosszan húzták barázdáikat.
4Igaz az ÚR! Elszaggatta a gonoszok kötelét.
5Megszégyenülnek és meghátrálnak mindazok, akik Siont gyűlölik.
6Olyanok lesznek, mint a háztetőn a fű, amely kiszárad, mielőtt letépnék,
7amelyet sem arató nem szed markába, sem kévekötő az ölébe.
8Az átutazók sem mondják: „Legyen rajtatok az ÚR áldása! Áldunk benneteket az ÚR nevében!”