1[Ének fölmenetelkor.] Nyomorúságomban az ÚRhoz kiáltok, és ő meghallgat engem.
2URam, mentsd meg lelkemet a hazug ajaktól és a csalárd nyelvtől!
3Mit adnak neked, mit fogsz kapni, te csalárd nyelv?
4A harcos hegyes nyilait rekettye parazsával.
5Jaj nekem, mert Mesekben bujdosom, és Kédár sátrai közt lakom!
6Régóta lakik lelkem a békesség gyűlölőivel!
7Magam vagyok a békesség, de mihelyt megszólalok, ők viadalra készek.