1Fiam, tartsd meg beszédeimet, és parancsaimat zárd magadba!
2Tartsd meg parancsolataimat, és élni fogsz, és őrizd tanításomat, mint szemed fényét.
3Kösd azokat ujjaidra, írd föl azokat szíved táblájára!
4Mondd a bölcsességnek: „Néném vagy te”, és az eszességet hívd rokonodnak,
5hogy megőrizzen téged a nem hozzád tartozó asszonytól és a beszédével hízelkedő idegentől.
6Mert házam ablakán át, a rács mögül kinéztem,
7és láttam a bolondok között, észrevettem a fiatalok között egy esztelen ifjút.
8Az utcán ment, befordult a sarkon, egy asszony házához vezető úton lépegetett
9alkonyatkor, a nap estjén és sötét éjszaka.
10És íme, az asszony eléje lépett a paráznák öltözetében, csalfa szívvel.
11Csapodár és féktelen, lába sem tud otthon nyugodni.
12Néha az utcán, néha a tereken van, és minden sarkon leselkedik.
13Megragadta őt, megcsókolta, és szemtelenségre vetemedve azt mondta neki:
14Hálaáldozattal tartoztam, ma adtam meg fogadalmamat.
15Ezért jöttem ki eléd, nagyon kerestelek téged, és most rád találtam!
16Paplanokkal megvetettem ágyamat, egyiptomi szövésű szőnyegekkel.
17Ágyamat mirhával, aloéval és fahéjjal illatosítottam.
18Jöjj, töltsük az időt szerelmeskedéssel virradatig, élvezzük ki a szerelem gyönyörét!
19Mert nincs itthon a férjem, messzi útra ment.
20Egy erszény pénzt vett magához, csak holdtöltére jön haza.
21És rávette őt mesterkedéseivel, hízelgő ajkával elcsábította.
22Az pedig úgy ment utána, mint az ökör a vágóhídra, mint a bolond, aki csapdába szalad,
23míg nyíl nem fúrja át a máját; vagy mint a madár, amely a kelepcébe siet, és nem tudja, hogy az életével játszik.
24Ezért most, fiaim, hallgassatok rám, és figyeljetek szám beszédére!
25Ne hajoljon szíved az ilyen nő útjai felé, és ne tévelyegj az ösvényein!
26Mert sok sebesültet ejtett már, és sokan vannak, akiket megölt.
27Háza sírba vivő út, amely a halál hajlékába vezet.