Proverbs 5
1 Fiam, figyelj bölcsességemre, fordítsd füledet értelmes beszédemre!
2 Maradj megfontolt, és ajkad őrizze meg a tudományt.
3 Mert színméz csöpög az idegen asszony ajkáról, és szája simább az olajnál.
4 De végül keserű, mint az üröm, éles, mint a kétélű tőr.
5 Lába a halálra visz, léptei a sír felé tartanak.
6 Nem követi az élet útját, ösvényei bizonytalanok lettek, anélkül hogy észrevenné azt.
7 Most azért, fiaim, hallgassatok rám, és ne térjetek el szám beszédeitől!
8 Tartsd távol tőle utadat, és ne közelíts házának ajtajához,
9 hogy ne másoknak add ékességedet és esztendeidet a kegyetlennek,
10 hogy ne az idegenek teljenek be javaiddal, és keresményed ne jusson másnak a házába.
11 Különben nyögnöd kell életed végén, amikor megemésztődik húsod és tested,
12 és azt kell majd mondanod: Hogyan is gyűlölhettem az erkölcsi tanítást, és hogyan utálhatta szívem a fenyítést?!
13 Nem hallgattam vezetőim szavára, és nem fordítottam fülemet tanítóim felé!
14 Kis híja volt, hogy minden gonoszságba belemerüljek, noha a gyülekezet közepében voltam!
15 Saját kutadból igyál vizet; és saját forrásod közepéből folyóvizet!
16 Kifolyjanak-e forrásaid, az utcákra áradjanak-e vízfolyásaid?
17 Egyedül tieid legyenek, és kívüled senki máséi.
18 Legyen áldott a forrásod, és örvendezz ifjúságod feleségének.
19 Szerelmes szarvasünő és kedves zerge ő, keblei elégítsenek meg téged minden időben, és az ő szerelmében gyönyörködjél szüntelen.
20 Miért keresnél gyönyört, fiam, egy paráznánál, és miért ölelnéd egy idegen keblét?
21 Mert az ÚR szeme előtt van minden ember útja, és minden ösvényüket ő egyengeti.
22 Tulajdon álnokságai fogják meg az istentelent, és saját bűnének kötelei kötözik meg őt.
23 Meghal az ilyen fenyítés híján, és sok bolondsága miatt támolyog.