1Amikor Izráel Sittímben tartózkodott, a nép paráználkodni kezdett Móáb leányaival,
2mert ők meghívták a népet isteneik áldozatára. A nép ott evett, és imádta az ő isteneiket.
3Odaszegődött Izráel BaalPeórhoz, az ÚR haragja pedig fölgerjedt Izráel ellen.
4Azt mondta az ÚR Mózesnek: Fogasd el e nép minden főemberét, és akasztasd föl őket az ÚR előtt fényes nappal, hogy elforduljon Izráelről az ÚR fölgerjedt haragja.
5Mózes tehát így szólt Izráel bíráihoz: Mindenki ölje meg a maga emberei közül azokat, akik odaszegődtek Baal-Peórhoz.
6Íme, épp akkor jött valaki Izráel fiai közül, és egy midjáni nőt hozott testvérei közé Mózes szeme láttára és Izráel fiai egész gyülekezetének szeme láttára. Azok pedig sírtak a gyülekezet sátrának bejáratánál.
7Amikor meglátta ezt Fineás, Eleázár fia, Áron pap unokája, kilépett a gyülekezet közül, és kezébe vette dárdáját.
8Bement az izráeli férfi után a sátorba, és hason szúrta mindkettőjüket, mind az izráeli férfit, mind az asszonyt. És megszűnt a csapás Izráel fiai között.
9De meghaltak a csapás miatt huszonnégyezren.
10Akkor így szólt az ÚR Mózeshez:
11Fineás, Eleázár fia, Áron pap unokája elfordította haragomat Izráel fiairól, mivel haragom szerint bánt velük. Ezért nem pusztítom ki felindulásomban Izráel fiait.
12Mondd meg tehát: Íme, szövetségemet, a békesség szövetségét adom neki.
13Övé és utódaié lesz a papság szövetsége örökre, mivel bosszút állt Istenéért, és engesztelést végzett Izráel fiaiért.
14A megölt izráeli férfinak a neve pedig, akit a midjáni asszonnyal együtt öltek meg, Zimri volt, Szálu fia, a Simeon nemzetség háza népének főembere.
15A megölt midjáni asszony neve pedig Kozbi volt, Cúr leánya, akinek az atyja Midján egyik nemzetségének a feje volt.
16Azután így szólt az ÚR Mózeshez:
17Támadjátok meg a midjániakat, és verjétek le őket,
18mert megtámadtak titeket az ő cselszövéseikkel, amelyeket Peór és az ő húguk, Kozbi, az egyik midjáni fejedelem leánya révén szőttek ellenetek, akit megöltek a Peór miatt támadt csapás napján.