1Az ÚR így szólt Mózeshez:
2Szólj Izráel fiainak, és végy tőlük egy-egy vesszőt atyáik háza szerint atyáik házának valamennyi vezető emberétől, összesen tizenkét vesszőt, és mindegyikük nevét írd föl a vesszejére.
3Áron nevét pedig a Lévi vesszejére írd, mert mindegyik vessző egy-egy háznép fejéé.
4Tedd a gyülekezet sátrában a bizonyság ládája elé, ahol megjelenek nektek.
5És az történik, hogy annak a férfinak a vesszeje, akit kiválasztok, ki fog hajtani. Így csendesítem le Izráel fiainak zúgolódását, amellyel zúgolódnak ellenetek.
6Ezt Mózes elmondta Izráel fiainak, és minden vezető ember átadott neki egy-egy vesszőt; atyáik háza népe szerint minden vezetőre egy vessző jutott, összesen tizenkét vessző. Áron vesszeje is azok között a vesszők között volt.
7Mózes pedig elhelyezte a vesszőket az ÚR színe elé a bizonyság sátrában.
8Másnap bement Mózes a bizonyság sátrába, és íme, a Lévi házából való Áron vesszeje kihajtott, bimbót fakasztott, virágot növelt, és mandulát érlelt.
9Ekkor Mózes kihozott minden vesszőt az ÚR színe elől Izráel fiai elé, és miután megnézték, mindenki elvette a maga vesszejét.
10Az ÚR azt mondta Mózesnek: Vidd vissza Áron vesszejét a bizonyság ládája elé, hogy megőrizzék ott jelül a lázadó fiaknak, hogy megszűnjék az ellenem való zúgolódásuk, hogy ne haljanak meg.
11Mózes így is tett. Ahogy az ÚR parancsolta neki, úgy cselekedett.
12Akkor azt mondták Izráel fiai Mózesnek: Lásd, pusztulunk, veszünk, mindnyájan elveszünk!
13Aki közeledni mer az ÚR hajlékához, meghal. Hát mindnyájunknak el kell pusztulnunk?